Most hívott barbi. A szokásos félénk hangján érdeklődött, hogy akkor mi a rák is van. Naggyon feltételes módban csütörtököt beszéltem meg vele (remélem, a nap nevéből nem von le téves következtetéseket :), majd meglátom, lesz-e kedvem és időm rá. Szerintem azért hamar le fogom rázni... Kis körséta, és ágyő.

Én nem értem, mi üt ezekbe a lányokba néha. Egy egész halom csaj visszahívogat, miután szakítottunk, hogy jaj, mi történt velem, satöbbi. Hát nem tudom. Én nem cseszegetem őket, hogy miért nem feküdtek le velem, amikor mindennél jobban szerettem volna. Ez kicsit olyan, hogy panaszkodnak ugyan a nők, hogy a pasik kihasználják őket, pár éjszaka, és otthagyják őket, de ugyan mire véljem azt, amikor egy csaj meg jól érzi magát velem, és tojik az én igényeimre? Az nem ugyanolyan kitolás? Valahogy kevésbé tudom sajnálni az ilyen nőket.

Most lenyomtam egy korsó sört. Elsirattam a fiatalságomat :))
Azért fenntartom a véleményem: én nem fogok hazudozni, hogy lefektessek valakit. Egy füllentés még belefér, de ennyi. Nem ér annyit az egész. De lehet, hogy csak túlságosan jól el vannak látva az igényeim. Hmmm. Na jó, kicsit túlzás a többes szám. :)

Egyébként ezért is tartom többre Picurt. Vele ki volt elégítve ezirányú igényem, a kezdetektől. Vagy megérezte, hogy rég nem voltam nővel, vagy csak simán tudta, hogy mi kell a pasiknak. Vaaagy, talán ő is rég volt pasival. :)) Egyremegy, a lényeg, hogy azt adta, amire szükségem volt. Ellentétben a sokat dumáló, keveset cselekvő elődeivel.

Picur megint itthagyott. Ezúttal kivételesen azért, hogy diplomamunkát írjak. :)
Ez a változatosság a sírba fog vinni. Tyűű, ha végzek vele, ne tudd meg, mi lesz!

Picur épp egy barátnőjét kíséri el valami halloween partyra. Azért rá esett a választás, mert őt le lehet rázni gyorsan egy pasi kedvéért, nem fog megsértődni.
Furák ezek a nők. Már akkor is megmondtam ezt, amikor órákon át lógott a mobilon, és folyamatosan csevegtek. Közben képes elmosogatni, teát főzni, sőt, akár könnyíteni is. Mindezt teljesen fesztelenül. Azért nem semmi.
Asszem egy bluetooth headset-et fogok venni neki karácsonyra. :)

Megígértem picurnak, hogy haladok a diplomával, legalább 5 órát rászánok ma. Igazából szeretek ezzel foglalkozni, ha rá tudom szánni magam, hogy nekikezdjek, csak az rohadt nehéz, most inkább pihennék egyet.
Hmm. Azért erős, hogy most voltam egy nagy nyaraláson, közel sem dolgozok annyit, mint az átlagember, aztán mégis itt panaszkodok. Épp tegnap beszélgettünk erről arany virágszálammal. Állítólag nem kánaán az informatikus-lét. Én nem tudom. Az biztos, hogy a mostani hely elég jól fizet, és legfőképp, nagyon laza még mindig. Bár most már sokkal kevésbé, mint korábban, mert az üzemeltetés azért nem lacafacázás, de még mindig kellemes.
De én szeretnék alkotni valami nagyot. Elég gyerekes álom? Nem tudom. Kiderül, képes vagyok-e tenni is érte, vagy csak a szám tépem hülyeségeken.
Egyelőre diploma.

Azt nem tudom, picur hogy fogja tűrni, hogy szeretnék néha mással is foglalkozni. Mondjuk egy mobilos játokot írni. Az spec. érdekel is, anno meg is néztem, csak a vacak mobilom csak MIDP 1.1-et tudott, az meg kevés, nagyon-nagyon kevés. Illetve voltak gyártó-specifikus bővitmények, de a tököm fog az 5 nagy gyártó APIjára vadászni meg leimplementálni.
MIDP 2.0 már jó, csak az csak az újabb mobilokban van. Ha lediplomáztam, kérek őseimtől egy jó mobilt ajándékba. :)

Picurral néha tök jókat beszélgetünk. Olyankor jól lehűti a forró fejemet. Aztán egymáshoz bújunk, így keresve menedéket ez ellen a gonosz világ ellen.
Tegnap este az ágyban fekve átölelelt és magához szorított. Fura érzés volt, de jólesett. Aztán valamikor elaludtam. Aztán persze többször is felébredtem arra, hogy eltűnt rólam a takaró. Többszöri rövid szemrevételezés után többször is megtaláltam, rajta feküdt (??? :). Kicsit melege lehetett (többször is :). Egyik ilyen alkalommal háton fekve pusztította az oxigént, és gyögyörű formás mellei fedetlenül-szemtelenül szemezgettek velem. Gentlemanség ide vagy oda, én bizony letapiztam. :))
Nem ébredt fel rá, de nekem jólesett végigsimítani a nyugodt kis testén, figyelni, ahogy pihen. Jólesett látni, hogy milyen békésen szunnyad, annyi hányódás után. Aztán ráhúztam a takarót, hogy ne fázzon (kemények voltak a bimbói), és aludtam tovább.

Még mindig elég rosszul alszom mellette, úgy ébredek, mint a hulla. De most már csak a takaró miatt. Jövő héten veszek egyet valahol. Szívem szerint az ikeában tenném, mert imádja, és a budaörsiben még nem járt. Csak nem lesz rá időnk, sajnos. Hét végéig meg nem tudnék várni. De angyalkám úgyis mond majd vagy húsz helyet fejből, ahol az ágyhoz való mindenféle kellék található. :)

Más. Tegnap este megnéztük a good will hunting-ot. Én már láttam magyarul egy részét, így valamelyest értettem, de amúgy nagyon gyorsan és sokat beszélnek benne. Nem fél egykor kellett volna nekiállni megnézni. De így is jó volt. Majd később, ha leülepedett benne, megnézzük magyarul is. Ez a film jobb úgy.
Nekem nagyon tetszett.

Picur olyan megértő velem. Legalábbis így érzem. Nem vette zokon, hogy nem ölelem át éjszaka. Így már csak a külön takaró hiányzik, és tök jól fogok tudni aludni, ha itt van, ha nincs. Ma és tegnap viszont borzalmas fáradt voltam. Nyúzott kelés, tonnás fáradtságérzet. Ma este alszok egyet. NAGYOT.

Azt hiszem, elérkeztünk a kapcsolat azon fázisához, amikor már minden tekintetben berendezkedünk hosszú távra. Ő itt hagyja a dezodort, sampont, testápolót, én meg veszek egy takarót, reggeli közben olvasok híreket. Már csak az hiányzik a boldogságomhoz, hogy a diploma után is legyen szabadidőm. Nem ilyen sok, mert most is hiányzik, de kell valamennyi. Csak nagyon gáz ezt elmondani neki. Szeretem, imádok vele lenni, de ettől függetlenül imádok még egy halom mindent, és nem mindet lehet párban csinálni.
De ez még odébb lesz. Mire lediplomázok, valószínűleg neki is lesz munkája, úgyhogy nem lesz olyan nagy gond itt-ott keríteni némi szabadidőt, pláne próbaidőben nem. :)

Ezen túl viszont, hmmm, el tudok képzelni vele egy életet.

Sokat beszélgetünk mostanában gyerekekről is. Azért elég nagy szívásnak érzem. Érre mondta kicsim, hogy ez annak a jele, hogy nem vagyunk érettek gyerekvállalásra. És ez nagyon igaz. Csak nem tudom, mikor leszek? A gyerek tíz év múlva is szívás lesz. Picurnak könnyű, benne előbb-utóbb elszabadulnak az anyai hormonok, de én egyedül nézek szembe ezzel.

Ehh. No majd meglátom idővel. Addig kár rágódni rajta.

Más.
Tegnap voltunk vásárolni. Rögtön a bunkofon boltban rossz kedvem támadt. Majdnem el is rontottam azt a szépnek indult napot, de aztán picur felvillanyozott. Igazából az én hibám, remekbe szabottan csesztem el a dolgot. Zavart, hogy elszórok egy kalap pénzt, az meg olaj volt a tűzre, hogy mindezt "a csaj" előtt. De ő nagyon megértő volt, és a gondos és hosszan tartó ölelés hatására megnyugodtam, és végül találtam egy jó megoldást is. Szóval nem volt pénzkidobás se.

Zavar, hogy néha úgy viselkedek, mint egy ijedt kisgyerek. Utálom. Úgy érzem, sőt, szerintem úgy is van, hogy nem is vesznek ilyenkor felnőttként, mert nem olyan viselkedési mintát mutatok. Az ilyenek után szoktam fakkolni. Nem tudom, most mi hozta elő, rég nem fordult már elő. Valószínűleg a fáradtság, meg hogy nem koncentráltam rá, hanem elengedtem magam.

Picur folyton kérdezősködik, hogy milyen lehettem régen, miben voltam más, de nem tudom elmondani neki. Ezt nehéz szavakba önteni. Gyerekesebb, egyszerűbb voltam. Olyasmi, mint ott a telefonosnál. Tudom, nehéz ezt elképzelni :), de nagy vonalakban így van.

Picur is mintha másképp viselkedne velem mostanában. Úgy érzem, hogy sokkal közelebb érzi magát hozzám, mint korábban. Fura érzés. Nagyon jólesik, amilyen megértő. Most, a hétvégi bevásárló-túra után sokkal közelebb érzem magamhoz, mint korábban bármikor.
Olyanok vagyunk, mint egy nyugdíjas pár. Ismerjük, szeretjük egymást. Segítünk a másiknak, amikor rosszul érzi magát, és számíthatunk rá, amikor x@rul vagyunk.
Nehéz ilyen párt találni, de nagyon jó.

Biztos mosolyog most is, ahogy ezeket a sorokat olvassa. :)
Imádlak!

Egy dallas-klasszikussal nyitom mai blog-soraimat. Picur ugyanis a pirosbetűs napokon nem követeli meg az egyenruhát szex közben. Így nagyon más a dolog. Jobb is, de inkább nagyon más. Érzem a testét belülről, érzem a bőrömön, ahogy siklok ide-oda. Sokkal bensőségesebb.
Persze picurnak voltak más gondjai is közben. :)

Valami fergeteges volt a mai éjszakám. Sikerült is fél három körül beérni. :)
Kíváncsi vagyok, vele mi történt. Kicsit el van kenődve a munkakeresés-beli kudarcok miatt, meg most itt vannak a görcsök is. Próbáltam simogatni éjszaka, de az inkább csak jólesik neki, a fájdalmat nem csökkenti.
Sajnos!
Szerencsére azért aludt valamennyit. Ennek örültem.

Én viszont elég rosszul alszok. Pedig muszáj lenne. Hulla vagyok, ha nem alhatok. És sajnos megszoktam, hogy egyedül alszok, emiatt gyakran felébredek éjszaka, amikor ő is itt van. Mélyalvás nélkül meg fáradt leszek reggel, még ha 9 órát aludtam is.
Pedig úgy szeretném magamhoz szorítva aludni! Ő is így szeretné.
De nem megy. :(

Most néztem a reality tv-n, épp különféle műtéteket mutattak, élőben.
Brrrrrr!

Picur a megmondhatója, én már a hentesmunkát se szeretem, de ahogy ezek vagdossák az embereket, az már nagyon sok nekem. Az a vicc jut eszembe, amikor megkérdik a parasztbácsit, hogy miért háromlábú a disznója, mire az: hát csak nem gondolja, hogy egy bableves kedvéért levágok egy egész disznót!

Morbid, de ezek a műtétek is azok. Most már tudom, miért nem akarok beteg lenni.
Ilyenkor eszembe jut, amit picur átélt. Ő persze nem örül, mikor ezt felemlegetem, de ez végülis az én blogom. :)

Ott jöttem rá, hogy mennyire szeretem. Ezt át kell élni, addig én se hittem el. Mikor felmerül, hogy a másik bizony otthagyhatja a fogát, egészen másképp működik minden.

Szomorú gondolatok ezek. És rossz vég ez egy napnak.
De holnap jön picur. Ez a fontos. A többi... csak homok.

... mondta ma reggel a mobilom. Hajnali nyolckor. Édes kis picur átfordult a másik oldalára, és szunyált tovább. Olyan kis aranyos volt.
A csengetés apropója az volt, hogy ledöglött a cég szervere, és nem működött semmi. Persze nem az én hibám volt, nem is tudtam segíteni. Az egyik szerver mondott egy ooops-ot, rebootolták, azóta jó. Még jó, hogy nem én vagyok a gazdája.

Picur tegnap otthon várt. Megbeszéltük, hogy 7 és 8 között hazaérek. Így is lett, de előbb még beugrottam egy szál vérvörös rózsáért. Nagyon szereti az ilyet. És annyira passzolt is a gyertyafényhez, a picur öltözetéhez, mintha csak direkt így akarta volna.
Nagyon tud örülni az ilyen kis apróságoknak.
Aztán este rendeztünk egy kis produkciót. Hmmm. Nem szabad félmunkát végeznem a leitatásával, mert nagyon beindul a kicsike. :)

Aztán elhoztam a kocsit is a szerelőhöz. Jobb hátsó fékmunkahengerben szép mély vágat, ott folyik ki az olaj. Csere, szívás, szerelővel egyetértésben elátkoztuk az autót, amennyi gond volt már vele. Még 1 ilyen, és nem szerelőhöz viszem, hanem bontóba.
Igazából most már csak azért őrizgetem, mert tesómnak nagyon megtetszett, csak ő egyelőre egyetemmel van elfoglalva.

Reggel, mielőtt elindultam, még felmásztam, hogy egy búcsúpuszit adjak neki. Persze felébredt, de így még jobb volt, láthattam a szép, tiszta szemeit, ahogy mosolyog. Olyan boldog, felhőtlen a mosolya ilyenkor.
Jólesik tudni, hogy ezt én csináltam.

Jó sokat bloggoltam ma. Elég fura, nem szoktam ennyit levelezgetni sem.
Kíváncsi vagyok, picur milyen szépeket írt a pomponjának. Én mindenesetre rákerestem a blogja alcímére, mert az idézőjelektből úgy ítéltem meg, hogy az bizony egy idézet. És igazam lett. Már el is indítottam a letöltést otthon, mire hazaérek, meg is érkezik, és együtt meghallgatjuk.
De ő ezt még nem tudja. :)

Imádom az apró galambomat. Mostanában feszültebb, mert valaki pirosra színezte a naptárjában a napokat. De tudom, hogy csak emiatt van, mert amikor átölelem, vagy amikor felébred, a mosolya annyira megnyugtató.
Szeretem.

On the edge of life
After all these days are gone
The endless haze will rise

I close my eyes
I'm safe from all harm
I'm safe in a dream
I want you to stay
I want you to be there for me
'Cos I need your love
I need your touch
I long for your embrace

(Entwine)

Ma reggel egy sms érkezésére ébredtem. Kicsit későn feküdtem le tegnap, ráadásul totál elcsesztem az időmet mindenfélével, csak diplomaírással nem.
Aztán a rakparton derült ki, hogy elfolyt egy adag fékolaj, alig fognak a fékek. Siettem, valamelyest meg fogtak, úgyhogy bejöttem, de azért tartottam követési távolságot, jól. Meg van egy-két fura dolog még vele, úgyhogy holnap reggel irány a szerelő. Picur imádni fog a koránkelésért. :(

Ennél rosszabb már nem lehet ez a nap, most jön (elvileg) a jobb része. Meg este picur is ott lesz velem. Feltéve, hogy megérem az estét ilyen fékkel. :) Azért bízom magamban. A kézifék ugyan dobfékes, és csak hátul fékez, de azzak is meg lehet állni. Persze ennek az is feltétele, hogy picur nem simogat mindenhol vezetés közben. :)

Viszont eléggé leesett az állam, mikor írta, hogy 227 napja vagyunk együtt. Iszonyú soknak tűnik így. Gyorsan le is ellenőriztem:

$ date -d "now-227days"
Fri Mar 12 14:40:48 CET 2004

Hát igen, végülis akörül van. Bár én március 5-re emlékszem, de kb. jól számolt, feltéve, hogy én kb. jól emlékszek. :)

No én usgyi vissza vonalkódózni, mert sose végzek vele, így meg sose lesz diplomamunka-írás sem.

Ma másoltam kulcsot picurnak. A lakásomhoz. Már sokszor jól jött volna, így egyszerűbb.
Nagyon fura érzés. Mostantól érhet olyan meglepetés, hogy hazaérek, erre palacsinta vár rám, meg egy nő.
Merőben szokatlan.

Jut eszembe, elfelejtettem felmásolni neki a legújabb nightwish albumot, jól. Pedig megígértem, jól.

Kicsit komor most a hangulatom. Tornyosulnak a felhők, és még nem látni a fényt.

Épp most szálltam le a telefonról. És jó nehéz elkezdeni valamit, amikor annyi minden halmozódott most fel bennem.
Picurt már régebbóta ismerem, csak mostanában kezdett foglalkoztatni bennünket a blog téma. Én egyszer már elkezdtem egyet, amíg külföldre utazott egy hónapra (tyjűűűha), de aztán ahogy véget ért a kényszerű különválás, abba is maradt a dolog.
Az ötlet, hogy blogot vezessünk, amikor nem tudunk este találkozni, most pattant ki a fejünkből. Tulajdonképpen egész jó ötlet. Úgy beszéltük meg, hogy mindenki előbb saját maga ír, és csak aztán kukkant bele a másikéba. Így lehet tudni, hogy a másik hogy érez, mit látot a maga szemszögéből.

No nem mintha olyan sok titkolnivalónk lenne egymás előtt. Sőt, mindenféle problémát meg tudunk beszélni egymással. Mindenfélét. És ez jó.
Épp tegnap, az ágyban fekve beszélgettünk, akkor említette, hogy azért mondogatják az emberek, hogy olyanok vagyunk, mint a galambok, mert ők egy életre választanak párt. Pontosabban nem csalják meg/hagyják ott a másikat. Érdekes, ezt eddig nem is tudtam.
Picurról még azt kell tudni, hogy isteni szép az arca, mikor reggel mellettem ébred, és rámmosolyog. Meg hogy eszes lány. Meg olyan normális. Nem hisztizik, nem sértődékeny.

Egyelőre ennyi. A többi majd úgyis kiderül ebből a blogból. Feltéve, hogy nem ununk rá az írásra, mert azért mégiscsak emailben vagy mobilon tartjuk a kapcsolatot, ha már nem találkozunk.

PS:
Sokat gondolkodtam, hogy magyar vagy angol legyen-e a nyelvezet; végül a magyar mellett döntöttem, but I may decide to use english now and then. Hope it's OK.