Hát ez is megvolt. Első közös karácsonyunk. Kaptam Picurtól egy kulcstartót, rajta "Picúrtól örök szerelemmel" felirattal. Szép csillogó, néha előveszem az utcán sétálva, mikor nincs velem, és elnézegetem a kellemes ovális alakját, gyöngybetűit, felidézem a szép emlékeket. Találó ajándék.

Kaptam még egy sálat is. Pont, amilyet szerettem volna. Puha, meleg, férfias sál. Jó, persze, nagyigényű vagyok, de sikerült kielégíteni.
Persze karácsony óta nem volt hideg. Ma reggel mindenesetre felvettem, jó meleget adott. Jólesett így sétálni egyet, miután Picurt felraktam a villamosra.

Picur miatt aggódom. Nagyon. Jól kitolnak vele a munkahelyén, még szilveszterkor is dolgoztatni akarja a hülye főnöke. Ez csak a kisebbik baj, egyszer túléli az ember.
Nagyobbik gond, hogy nagyon maga alatt van, önértékelési zavarokkal küzd. Mivel mindkét eddigi munkahelyén rendrakási munkákat bíztak rá, ezért úgy érzi, hogy nem is ér semmit, és nem is lesz jobb munkahelye sosem.
Próbáltam a lelkére hatni, de nem sikerült. Nagyon mélyen beleégett a lelkébe, hogy értéktelen. Valószínűleg még kiskorában. Azt hiszem, a mostani kudarcok hozták elő belőle ezt a mély, megsemmisíthetetlen pesszimizmust.
Újévig nem is hiszem, hogy sikerülne jobbkedvre derítenem. Pedig nagyon szeretném. A boldog, mosolygós kiscicákat szeretem.

Én szerencsére jókedvű vagyok. Megírtam a diplomámat, készülök a záróvizsgákra. Valamelyest kipihentem a karácsony és a diploma-írás okozta sokkot, úgyhogy készen állok az egyetlen kis cicámat felvidítani.
Csak ne essen semmi baja! Nagyon féltem!

Jó sok minden történt legutóbb óta. Visszafelé haladok, mert az nekem egyszerűbb. :)
Most ment el Picur a barátnőjével találkozni. Szegény cicuskámnak bent kell lennie az ünnepek között a munkahelyén. Egyedül, ezért el se mozdulhat a telefon mellől. Frankón kiagyalta az agyas főnöke. Én még csak-csak ellennék internet meg számítógép mellett, de elég gázos lenne. De Picurkám... Neki ez kész börtön lesz. Gyakran fel fogom hívni. Talán a skype-t is beüzemeljük, és akkor észrevehetetlen lesz.

Kicsim eltökélte, hogy tökéletes lesz. Ezért akar hasznos lenni. Meg hamarabb eljönni/később beérni sem akar. Ő ilyen. De úgy sajnálom, mikor az ebbéli igyekezet ütközik a lusta, nemtörődöm kollegákkal vagy épp a köcsög főnökkel, és este teljesen lelombozódva elmeséli nekem. Olyan szép, ártatlan macskaszemei vannak. Nem akarom, hogy eltűnjön belőle a tökéletességre törekvés, de a folyamatos csalódás se esik neki jól. Ez így sux0rz.

Ma vettem Picur őseinek egy könyvet ajándékba. "Az építészet csodái". Fantasztikus képek vannak benne. Sokkal jobbak, mint amit ott helyben, turistaként láthatnánk. Nekem nagyon tetszik. Persze, elsősorban az ajándékozottnak kell tetszenie, de én nem tudok olyan dolgot adni a másiknak, ami az én tetszésemet nem nyeri el. Olyan érzésem van, mintha valami fölös vackot adnék neki, hogy "örüjjé', b+" :)

Erről egyébként beszélgettünk Picurral is. Ő azon a véleményen van, hogy nem érdekli, hogy neki tetszik-e. De szerintem igen. Az ember egyszerűen ilyen. Ami abszolút nem tetszik neki, azt nem veszi meg, mégha másnak nagyon szép ajándék is lenne.
KÍVÁNCSI VAGYOK AZ AJÁNDÉKOMRA!
De nagyon.

Ő még nem tudja, hogy mit kap. Cerberusként őrködök. Szerencsére trükkös vagyok, és mindenképpen lesz meglepetés. De ezt Picur is olvassa, ezért itt most többet nem írok.

Amúgy nagyon gáz, hogy rengeteg apró poén, szívás gyűlt fel bennem az ajándék választás-vadászat közben, de nem beszélhetem meg vele, mert akkor elszúrnám a meglepit. :(
Karácsony után meg már nem fogok emlékezni.

Mostanság Picur teljesen átköltözött ide. 1-2 hetente jár már csak haza. Tiszta kolesz-feeling. Az a gond, hogy így meg nem marad valami sok szabadidőm. Pedig kellene.
Persze most diplomamunkázás van (még mindig, doksi átszerkeszgetés, hogy a konzulens is örüljön), de utána neki akarok állni pár régóta húzódó projektnek. Pl. a párhuzamos portra köthető háztartási gép-vezérlő és a mobilra írt játék.

Más.
Picur, amióta ideköltözött, rendszeresen főzőcskézik esténként. Ez meg jó sok időt elvisz, bár ő imád ilyen apróságokkal pepecselni. Meg is beszéltük, hogy úgy csináljuk, hogy egy főzés alkalmával megtöltjük a mélyhűtőt, és abból eszünk 3-4 napig. Végülis ha este csak valami egyszerűt eszünk (vagy elviszem étterembe :), akkor 6 részre parcellázva a hűtőt 3 napig elvagyunk. És még 1 napnyi adagot lehet rakni a sima hűtőbe. Szóval teljesen jó, csak le kell mérni a mélyhűtő méreteit, és olyan méretű dobozokat kell venni.

Ejh, annyi minden fog változni diploma után! Ezért is nem érdekel most nagyon semmi más. Utána kezdődik az élet.
Melóhelyen is elég sokminden szar. Valahogy semmi kedvem belekezdeni ott semmi komolyba, hiszen diplomázgatok, és nem lesz időm odabent baszni a rezet. De kedvem sincs. Egyszerűen unom az egész helyet.
Igaza lehet katalmának és Picurnak. Mindkettő azt mondta, hogy érdemes lelépni onnan. Katalma közvetlen, Picur meg a saját tapasztalatai alapján. És én is egyre inkább úgy érzem, igazuk volt. Nem használom ki a tudásomat, felejtek rendesen. Amit csinálok, abból senki nem lát vagy ért semmit.

Igazából erre most az egyetem döbbentett rá megint. Nem szabadna elmennem az egyetemről. Újra és újra felráz a tespedésből, és rádöbbent, hogy mi minden megtanulnivaló van még, mennyi mindent felejtettem, és hogy mennyire nulla az a hely, ahol vagyok.
De gőzöm sincs, diploma után mit lehetne tenni ez ellen.
Mondjuk elmenni egy olyan helyre, ahol használom is az agyam.
Meg jól fizet.
Meg nincs túlórázás, hülye főnök és kollegák.
Meg nincs kint a halálban.
Meg ...
:)

Majd meglátjuk. Sokat várok ettől az EUs állás-lehetőségtől. Az nagyon jól jönne most. Lehet, hogy az se lesz valami nagy szám, sőt a fenti szempontok valszeg rosszak lesznek, mert nem tudok válogatni, felmérni a helyet, stb...
Ezért lenne kurvajó Picur ismerőseit kifaggatni.

Eh... Megyek, megírom a doksit, aztán visszaküldöm ennek a tökkelütött konzulensnek. A diplomát mindenképpen meg kell csinálnom most.

Hmm. Nem fogok már ideírni karácsonyig, szóval addig is:
Boldog karácsonyt minden apró nyávogónak!

Jó régen nem blogoltam már. Nem mintha nem történt volna rengeteg minden. Picur beköltözött hozzám. :) Kicsit szűkös ugyan a lak, de egy szerelmespár elfér ott is, ahol két független ember nem.

A legfantasztikusabb az, hogy nagyon úgy fest, hogy lediplomázok ebben a félévben, ami után Picurral egyetértésben elnézünk EUba. Dolgozni, világot látni, lakásra valót megkeresni. Nagyon tetszik, hogy el lehet menni vele ilyen helyekre. Képes hátrahagyni mindent és mindenkit. Mondjuk én is, de nem köt ide olyan sokminden. A család miatt aggódok egy kicsit, ezért is fontos most nekem, hogy bátyusnak jó legyen a féléve, meg rendeződjön a lakás-gondja. Az a békés családi háttér alapja. Anyu már nyugodt lesz, ha egyik fiacskája külföldön van, a másik meg szépen halad a diploma felé, apu szintén, bátyus szintén.

Egyedül nem mernék nekivágni egy külföldi országnak. Nem mertem volna, mert amióta kint voltunk 3 hétig, valamivel kevésbé tartok az ismeretlentől, ami már nem is ismeretlen. De nő nélkül nem mennék. Ott kint szerezni elég nehézkes, amúgy meg nagyon egyedül van az ember.

Mindenesetre ennek nagyon örülök.
Picur átköltözése szép lassan következett be. Ez szintén jó volt, azért elég nagy sokk lett volna, ha ripsz-ropsz megjelenik egy bőrönddel. :) Most szépen lassan egyre több időt töltött itt, aztán már kimostam pár ruháját, hogy ne kelljen hazamennie, legutóbb meg hazavittem, hogy elhozzon egy köteg ruhát. Így is lett.
Azért célszerűen meglátogatja még az öregeket időnként, de gyakorlatilag teljesen nálam tölti a napjait. Nálam panaszkodik esténként, nekem mondogatja reggel a munkahelyi dolgait. Egyelőre tetszik neki az új hely, tényleg nagyon nyugis, bár gondok persze itt is vannak.

Tegnap kimostuk a piros ruhákat. Mivel nekem nincs olyan, ezért csak a két kispárna-huzatot dobtam be a mosógépbe, a többi az ő ruhája volt. Az első teljesen saját mosása. Ami konkrétan csak miatta történt. Biztos boldog.

Tegnapelőtt csináltunk lézergravírozott 3d-s "fényképet". Szép lett. 12 pénz volt, de megérte. Egyelőre anyukámnak adom karácsonyi ajándékként, de ez örökre megmarad, szerintem vénségemre megöröklöm, és kirakom a virtinembe nézegetni. :)

Aznap este megleptem Picurt palacsintával. Egész nap dolgozott, én meg már régebb óta elterveztem, hogy nem olyan nehéz palacsintát csinálni, megteszem én is, hadd lepődjön meg. Így is lett. Volt is meglepetés, mindkét félnek. Nekem azért, mert az első palacsinta egy nyers masszaszerű izé lett, ami ízre is nyers volt kicsit, meg is ijedtem, hogy elkúrom a meglepetést. De aztán elővettem az eszem, és némi liszttel helyrehoztam a dolgot. Kicsit csomós volt ugyan, meg pár deci helyett majdnem egy liter tej volt benne, de finom volt és ehető. És én sütöttem a kis mókusnak. Ő pedig ette, mint a cukrot. :)
Tök jó érzés volt.

Picur tegnap mesélt nekem a munkahelyi kalandjairól is. Arról, hogy van egy halom nemtörődöm ember a cégnél, akik nem csinálnak semmit, csak felveszik a fizetésüket, miközben más végzi a munkájukat. Én csak bólogattam, mert nem volt nagy újdonság. Szegény kicsit zavart is volt az unott viselkedésem láttán, de nem tudtam mit tenni, tényleg ez van, én már beletörődtem. Ráadásul az ilyeneket felesleges is rugdalni, mert aztán kitolnak az emberrel, meg akadályozzák a munkájában. Van rá elég idejük. Elvileg a főnök dolga lenne, hogy az ilyeneket seggberúgja, de nem teszi. Jó lehangoló, de igazából megtanultam tenni rá. Amit rámbíznak, azt jól megcsinálom, ha elbaszom, igyekszem hamar és hibátlanul javítani, de ennyi. A szabad időmben meg a magam kis érdekes projekteit csinálom, aminek ugyan nem feltétlen van köze a munkához, de sokat tanulok mindegyikkel, amit akár ott is fel lehet használni, gyakran fel is használom. Aztán egy normális munkahelyen én is beleadok mindent. Ha van/lesz ilyen.

Ma reggel Picur mondott egy olyat, hogy én is a lusta, sokat kereső informatikusok közé tartozok. Ez azért eléggé mellbevágott. Kicsit rágodtam rajta, de arra jutottam, hogy csak félig igaz. Valóban nem szeretem az unalmas dolgokat, mint például hatvan oldalnyi tökfelesleges doksi írása, de a munkahelyen általában érdekes problémákat kell megoldani. Másfelől, amikor megkérnek valamire, azt mindig nagyon korrekten csinálom meg, pláne, ha külső partnernek kell.

Ez az egész annak kapcsán merült fel, hogy Picurnak gondja volt a levelezésével, de az outsource-olt informatikus bagázs rövid úton lerázta. Én ezen se lepődtem meg, teljesen ismert előttem is a dolog, csak felhívtam a figyelmét arra, hogy mikor naponta húsz user telefonál, akik közül tíz azt se tudja, hogy mi a felhasználói neve, és 80-90 százalékban a saját rendszerük hibáját akarják velük megoldatni, pláne azért a bagó pénzért, amit kapnak tőlük, akkor valahogy szkeptikusan állnak a dologhoz. Persze nem így kellene kezelni a usert, de egyelőre túl kevés hozzáértő informatikus van. A másik meg az, hogy seggbe kell rúgatni őket a főnökkel, aki persze megintcsak cseszik bármit is tenni, akárcsak előző esetben, így a megoldás is marad az, hogy tenni az egészre. Csak ilyenek után ne várjon semmiféle céghez fűződő bensőséges, hűséges viszonyt semmilyen idióta idealista menedzser.

Hát igen. Jó kis ország ez.
Nagyon tetszik Picur hozzáállása a dolgokhoz. De néha úgy érzem, elkótyavetyéli a tudását. Azért elég kemény, hogy nem informatikus a végzettsége, mégis simán elmehetne rendszergazdának ott. Megcsinálta az adsl előfizetést és megosztást a régi cégénél, most a mail rendszer hibáját oldotta meg némi tökölődés után. Ráadásul profi excel-bizgetésben. Annyira, hogy hirtelenjében nem is tudtam elmagyarázni neki, hogy mire is jó a relációs adatbáziskezelő. Egy közepes céget simán elirányítana excellel és worddel. :) Durva.
Olyan csaj, aki ha belefog valamibe, akkor alaposan megcsinálja. Csak rossz helyen van. Bár ki tudja. Olyan hely kell, ahol észreveszik és értékelik a szorgalmas munkát, a hozzáértést és a harisnyás lábakat. Ott simán viheti a tulajdonos jobbkezéig, sőt, vinné is.
Ez megnyugatató.

No ennyit mára, letelt a blogolásta szánt félórám. Majd még írok, bár amíg velem lakik a kiscicus, ritkább lesz a dolog.

A mai este sokkal jobban sikerült, mint számítottam rá. Picur mostanság nagyon nyomott hangulatban van, hiába próbálom felvidítani. Tegnap este a karjaimban sírt. Az egész helyzet miatt. De sikerült megnyugtatni valamelyest.
Miattam is aggódik. Nagyon.
Az a gond, hogy ha egyikünk aggódik, nyomott hangulatú, akkor az egyből átragad a másikunkra is. Aztán meg vissza. :) Szerencsére én már jól vagyok, Picurt viszont féltem.
Ma külön töltjük az estét, mert sörözésem van. Kell a kikapcsolódás, de Picurért is aggódok. Vigyáznom kell rá. Érzékeny kis lélek.

Itt szemezgetek a csoki-télapóval, amit tőle kaptam. Nem is fogom megenni egy darabig. Rá emlékeztet. Akárcsak a nyuszi, amit gyerekkorában babusgatott.

Ez a hétvége nem úgy sikerült, mint terveztem. Rengeteg minden nyomaszt.
Rögtön az első a diploma. Aztán ott van a munkahely, a köcsög főnökkel. Aztán az ünnepek, a család, ...
Teljesen szétestem.
Picur szerencsére segít. Tegnap este az ágyban fekve sírt. Nagyon félt, hogy valami bajom lesz.

Én nem tudom, mit gondoljak. Tényleg nem vagyok rendben, ez biztos, de most nem lazsálhatok. Túl sok minden múlik a diplomán.

A mobilomat kikapcsoltam, hogy ne tudjanak baszogatni. De így meg nyomaszt, hogy mi lehet azokkal, akik hívni akarnak.
Meg kell tanulnom elviselni nagy megterhelést. Remélem, nem megyek tönkre idegileg.

Picur most telefonált, hogy hétfőtől dolgozik. Nem is akármilyen helyen: roppant korrekt munkakörülmények, pl. már az álláshirdetésben is benne volt követelményként, hogy "rendezett családi háttér". A fizetés mondjuk ennek megfelelően alacsony(abb), de az is igaz, hogy gyakorlatnak kiváló lesz, másrészt meg én bízom Picur tudásában és szorgalmában, amit idővel mindenképpen jutalmazni fognak.

Most nagyon boldog vagyok.
Pláne, hogy a kiscicám nagyon-nagyon ragaszkodik hozzám. Én még soha nem tapasztaltam ilyet ezelőtt. Aggódik, mikor úgy érzi, bajban vagyok, örül, mikor sikerül nekem valami. Szeret velem lenni, néha úgy érzem, a pokol kapujáig is elkísérne. :)
Nagyon imádom!
Igazi kis kincsnek érzem. És féltem is. Igen, én legalább ennyire ragaszkodok őhozzá. És ez így jó.

*>
(Igen, ez egy boldog pompon :)