Jó sok minden történt legutóbb óta. Visszafelé haladok, mert az nekem egyszerűbb. :)
Most ment el Picur a barátnőjével találkozni. Szegény cicuskámnak bent kell lennie az ünnepek között a munkahelyén. Egyedül, ezért el se mozdulhat a telefon mellől. Frankón kiagyalta az agyas főnöke. Én még csak-csak ellennék internet meg számítógép mellett, de elég gázos lenne. De Picurkám... Neki ez kész börtön lesz. Gyakran fel fogom hívni. Talán a skype-t is beüzemeljük, és akkor észrevehetetlen lesz.

Kicsim eltökélte, hogy tökéletes lesz. Ezért akar hasznos lenni. Meg hamarabb eljönni/később beérni sem akar. Ő ilyen. De úgy sajnálom, mikor az ebbéli igyekezet ütközik a lusta, nemtörődöm kollegákkal vagy épp a köcsög főnökkel, és este teljesen lelombozódva elmeséli nekem. Olyan szép, ártatlan macskaszemei vannak. Nem akarom, hogy eltűnjön belőle a tökéletességre törekvés, de a folyamatos csalódás se esik neki jól. Ez így sux0rz.

Ma vettem Picur őseinek egy könyvet ajándékba. "Az építészet csodái". Fantasztikus képek vannak benne. Sokkal jobbak, mint amit ott helyben, turistaként láthatnánk. Nekem nagyon tetszik. Persze, elsősorban az ajándékozottnak kell tetszenie, de én nem tudok olyan dolgot adni a másiknak, ami az én tetszésemet nem nyeri el. Olyan érzésem van, mintha valami fölös vackot adnék neki, hogy "örüjjé', b+" :)

Erről egyébként beszélgettünk Picurral is. Ő azon a véleményen van, hogy nem érdekli, hogy neki tetszik-e. De szerintem igen. Az ember egyszerűen ilyen. Ami abszolút nem tetszik neki, azt nem veszi meg, mégha másnak nagyon szép ajándék is lenne.
KÍVÁNCSI VAGYOK AZ AJÁNDÉKOMRA!
De nagyon.

Ő még nem tudja, hogy mit kap. Cerberusként őrködök. Szerencsére trükkös vagyok, és mindenképpen lesz meglepetés. De ezt Picur is olvassa, ezért itt most többet nem írok.

Amúgy nagyon gáz, hogy rengeteg apró poén, szívás gyűlt fel bennem az ajándék választás-vadászat közben, de nem beszélhetem meg vele, mert akkor elszúrnám a meglepit. :(
Karácsony után meg már nem fogok emlékezni.

Mostanság Picur teljesen átköltözött ide. 1-2 hetente jár már csak haza. Tiszta kolesz-feeling. Az a gond, hogy így meg nem marad valami sok szabadidőm. Pedig kellene.
Persze most diplomamunkázás van (még mindig, doksi átszerkeszgetés, hogy a konzulens is örüljön), de utána neki akarok állni pár régóta húzódó projektnek. Pl. a párhuzamos portra köthető háztartási gép-vezérlő és a mobilra írt játék.

Más.
Picur, amióta ideköltözött, rendszeresen főzőcskézik esténként. Ez meg jó sok időt elvisz, bár ő imád ilyen apróságokkal pepecselni. Meg is beszéltük, hogy úgy csináljuk, hogy egy főzés alkalmával megtöltjük a mélyhűtőt, és abból eszünk 3-4 napig. Végülis ha este csak valami egyszerűt eszünk (vagy elviszem étterembe :), akkor 6 részre parcellázva a hűtőt 3 napig elvagyunk. És még 1 napnyi adagot lehet rakni a sima hűtőbe. Szóval teljesen jó, csak le kell mérni a mélyhűtő méreteit, és olyan méretű dobozokat kell venni.

Ejh, annyi minden fog változni diploma után! Ezért is nem érdekel most nagyon semmi más. Utána kezdődik az élet.
Melóhelyen is elég sokminden szar. Valahogy semmi kedvem belekezdeni ott semmi komolyba, hiszen diplomázgatok, és nem lesz időm odabent baszni a rezet. De kedvem sincs. Egyszerűen unom az egész helyet.
Igaza lehet katalmának és Picurnak. Mindkettő azt mondta, hogy érdemes lelépni onnan. Katalma közvetlen, Picur meg a saját tapasztalatai alapján. És én is egyre inkább úgy érzem, igazuk volt. Nem használom ki a tudásomat, felejtek rendesen. Amit csinálok, abból senki nem lát vagy ért semmit.

Igazából erre most az egyetem döbbentett rá megint. Nem szabadna elmennem az egyetemről. Újra és újra felráz a tespedésből, és rádöbbent, hogy mi minden megtanulnivaló van még, mennyi mindent felejtettem, és hogy mennyire nulla az a hely, ahol vagyok.
De gőzöm sincs, diploma után mit lehetne tenni ez ellen.
Mondjuk elmenni egy olyan helyre, ahol használom is az agyam.
Meg jól fizet.
Meg nincs túlórázás, hülye főnök és kollegák.
Meg nincs kint a halálban.
Meg ...
:)

Majd meglátjuk. Sokat várok ettől az EUs állás-lehetőségtől. Az nagyon jól jönne most. Lehet, hogy az se lesz valami nagy szám, sőt a fenti szempontok valszeg rosszak lesznek, mert nem tudok válogatni, felmérni a helyet, stb...
Ezért lenne kurvajó Picur ismerőseit kifaggatni.

Eh... Megyek, megírom a doksit, aztán visszaküldöm ennek a tökkelütött konzulensnek. A diplomát mindenképpen meg kell csinálnom most.

Hmm. Nem fogok már ideírni karácsonyig, szóval addig is:
Boldog karácsonyt minden apró nyávogónak!