Kicsit lazítottam a diploma kódrészének elkészülte után. De ennyit lehetett, és nem többet. Sajnos.
A hétvége viszont nagyon jól sikerült.
Kezdve azzal, hogy pénteken munkából menet beugrottam Picurért, és hazacipeltem. Majd' egy órát vezettem egyhuzamban. Érdekes volt, jó régóta nem nyomtam már semmilyen pedált.
A péntek estét meghitt beszélgetéssel töltöttük. Tényleg szerencsések vagyunk, ahogy egymásra találtunk.

Most, ilyen hidegekben nem mászkálunk odakint, így két filmet is megnéztünk. A groundhog day-t és a the whole ten yards-ot. Az előző igen kellemes volt, a második felejthető. Bár ez utóbbi nemigen számított, mert furmintot kortyolgatva és Picurt szorongatva tulajdonképpen másodlagos minden más.

Ezúttal hétvégi kosztként egy zacskónyi túrós derelyére esett a választásunk. Nem akartam, hogy Picur sokat babráljon a főzőcskével, inkább annál többet velem. :)
Ezzel párhuzamosan vettünk 4 liter tejet is. Mostanra már csak 2 liter van belőle. Elfogy az hamar. Ennek nagyon örülök. Reggel, capuccinóban nyugodtan ihatok tejet. Ebből a stabil pontból kiindulva lehet, hogy újra meg tudom emészteni. Ezt Picurnak köszönhetem, én nem is próbálkoztam volna. Nem adja fel a csatát, ha rólam van szó. Ez nagyon jólesik.

Most hétvégén voltunk a westendben is, részben vacsihoz bevásárolni, részben monitortisztítót venni. A dolog roppant sikeres lett, ugyanis kiszúrtunk egy 3D-s fényképészt. Arról van szó, hogy üvegnek tűnő téglatestekbe 3 dimenziós arcképeket készítenek. A képek tulajdonképpen sok apró pontból állnak, amik egy felületet rajzolnak ki. Nagyon érdekes, ilyet mindenképpen akarok rólunk. Csak nem árt rákészülni, mert épp elfeküdtem a hajam. :S

Most hétvégén megcsináltuk az adventi koszorút is. Nagyon szép lett! Picur vállalta a díszítés főmunkálatait, én pedig a rögzítését terveztem meg. Mivel mindenhol útban lett volna, a galériára rögzítettem, úgy, hogy lehessen fel-le emelni. A végső kivitelezés kicsit randa, a spárga is igénytelen, meg statikailag sem teljesen kifogástalan, de összességében nagyon tetszik mindkettőnknek. A végén már engem is érdekelt, hogy ez így működni fog-e, de nagyon szépen bevált. Picur meg is gyújtotta az első gyertyát - azóta terjeng finom vaníliaillat a koszorú környékén. Én pedig kidolgoztam a koszorú locsolásának módszerét. Kellemes nedves erdőillat terjeng utána a szobában, nagyon finom, a gyerekkori kirándulásokra emlékeztet.

Picur vasárnap reggel kicsit elkeseredett, amikor a kungfus lány odébbpakolta a találkájuk időpontját. Úgy megesett rajta a szívem, ahogy ki volt akadva, hogy kicsit átmasszíroztam a citrusillatú masszázskrémmel. Ettől úgy megnyugodott. Szeretem kényeztetni. Olyankor látszik rajta, hogy ellazul és megnyugszik. Olyan jó érzés, hogy segíthetek rajta. Hogy egy végtelenül kedves lányon végre segít valaki, és az én vagyok.

Édesem a ma éjjelt görcsökben töltötte, de azért sikerült aludnia. Az esti menet után én is olyan fáradt voltam, hogy bekapcsolt számítógép mellett is simán elaludtam. Azért ez nem volt semmi. Pláne, hogy még helyet is cseréltünk, ezúttal Picur aludt a fal mellett, mert "kicsit" nedves lett az ágy másik fele a korábbi mutatványoktól. :)

Ma reggel Picur ismét meglepett valamivel - egy gyönyörű, beindító testtel, majd pedig rövid simogatást követően egy hihetetlen szájmunkával. Fantasztikus érzés volt. De nehéz volt újra felkelni! :)

Aztán, utolsó programként elruccantunk feltölteni megfogyatkozott óvszerkészletünket. Ez annyira nem jött össze, de nagyon jól sikerült a délelőtt. Vettünk wc-pumpát, narancsos gyümölcsteát egész gyümölcsdarabokkal, Picur kedvenc aromás tusfürdőjét, meg egy kevéske óvszert hétvégéig.
Ez azt jelenti, hogy jövő hét végén kiruccanunk a tescoba. Ami pedig azt jelenti, hogy komolyan be tudunk vásárolni, ami pedig valami igen-igen finomat jelent. Ez most már biztos. :)

Picur görcsei mostanra már biztos elmúltak. Remélem, édesdeden alszik. Cinit átölelve. Szép álmokat, egyetlenem! Bárcsak velem lennél, hogy átölelhesselek!

Ma reggel Picur mellett ébredtem az óra nyivákolására. Picur persze aludt tovább, én is szívesen, de megbeszéltük a találkát a konzulenssel, és az bizony nem piskóta, hogy tejbe aprítsam. Vagy mi, késő van már. :)
Mókás ürge ez a konzulens. Miután kibeszéltük a diploma-dolgokat, maradt még egy kis ideje, úgyhogy nekiálltunk a netes gyilkolászós játékokat kivesézni. Ő Joint Operation-nel nyomul, én meg úgy vagyok vele, hogy túl öreg vagyok már újabb játékkal játszani, maradok a jó öreg csénél. De az is lehet, hogy se kedvem, se energiám újabb játék bugjait kitapasztalni.

Ezután tettem egy jó kis kört a tanszéki adminisztrációk labirintusában, holmi záróvizsga-tárgyak után érdeklődve. Eredménye, hogy kicsit okosabb lettem. De mivel január első hetében lesz a 2 záróvizsga, a szünet bizony tanulással fognak telni. Szegény Picur. Vagy inkább szegény én. :)
Az a fura, hogy jól is esik kicsit tanulni. Elvégre sokáig ez töltötte ki az életem, és szó, mi szó, hiányzik az új tudás. Fura, sose hittem volna, hogy így lesz.

Miután hazaértem, persze PONT nem maradt időnk semmi lényegesre. Azért így is jót beszélgettünk. Aztán elment állásinterjúra, én meg úgy döntöttem, hogy ma már úgyse csinálnék semmi relevánsat, csak pihennék, arra meg őt szemeltem ki, mint szabadidős tevékenység. Így inkább elkísértem Buda egy eddig számomra ismeretlen vidékére. Ráadásul mivel gyalog sétáltam vissza a mammutig, jól be is tudtam illeszteni a fejemben levő budapest-térképbe.

A mammutban találkoztunk (WC-pumpát persze nem találtam; miért is lenne egy plázában. Viszont volt 3.6-os tej a capuccinóhoz), aztán valami fantasztikus esténk volt. Először ismét megmutatta, hogy lehet még fokozni az ágyakrobatikus képességeit :)), aztán vettünk képkereteket és képszögnek becézett pillanatragasztós rajzszöget á'la Barkács, majd az 5 db A4-es kép közül hármat kitűztünk a falra: A Picur művészeti megnyilvánulásainak csúcsát képező westminster abbey, little garden-t, valamint nekem 2 véletlenül jól elkattintott képemet a green park-ról és a parlament & big ben éjszakai látképéről. Ezel túl a legfontosabb: szert tettem egy fekete keretre, ami az erősítő tetején kelleti magát, és Picur londoni pub-os képe van benne. Ez mindig a szemem előtt van, nekem nagyon tetszik. Úgy néz ki rajta, mint arisztotelész félrészegen a világ dolgain merengve. :)

Az előbb már megpusziltam a homlokát, aztán rájöttem, hogy ez annyira nem lesz menő, mert naponta törölgethetem a retket róla. :)

Kicsit érdekesen alakult az elköszönés. Este haza akart menni (amúgy is ez a hagyomány), de ha marasztalom, maradt volna. De egyelőre még nem engedhetem el magam, siker ide vagy oda, ez még nem a vége.
Úgy kellett rábeszélni magunkat, hogy külön aludjunk. Olyan jó érzés, hogy ennyire szeretjük egymást. Nagyon szerencsés vagyok vele. Egészen életem részéve vált a kicsike. Mindenben egyetértünk, de legalábbis meg tudjuk győzni a másikat. Pedig már idestova a kilencedik hónapba léptünk. Valami azt súgja, hogy sok összezördülésünk nem is igen lesz.
Egyébként nem is baj, hogy nem szállunk nagyon egymásra. Így egyrészt marad idő a barátokra (ami nagyon fontos), és marad idő magunkra is. Elvégre nem lehet mindent együtt csinálni. Nem is baj, ha így szokjuk meg egymást.
Ettől függetlenül jó dolog néha kirúgni a hámból, és egy munkanap kellős közepén a városban ténferegni vagy lepedőt gyűrni vele. :)

Tegnap megnéztük a four weddings and a funeral című filmet. Maga a film szerintem annyira nem volt nagy szám, legalábbis nem annyira, mint a kritikák alapján vártam. Bár azt is írták ugyanott, hogy többször érdemes megnézni, hogy teljesen tisztán lásson az ember mindent.
Utána Picurt beszámoltattam a pasijairól. Úgymint, jellemezze egy szóban őket. Amikor elakadt, mert találta a legjellegzetesebb jelzőt valakire, bátorítgattam, hogy mondja, ami először eszébe jut róla. Érdekes volt hallgatni. Pláne, mikor elértünk a tizedikhez. "A legjobb", mondta. Tudtam, ki az. :)
Én nem tudok ennyi lányról beszámolni, pedig elvileg többnek kellene lennie. De örülök, hogy neki ennyi pasi megvolt. Ez azt jelenti, hogy kiélte már magát, többé-kevésbé legalábbis.
Mindkettőnknek nagyon jót tett, hogy elég későn veszítettük el, így volt ideje az embernek csalódni, őrülten szerelmesnek lenni, és gondolkodni. Ez nagyon fontos. Azt hiszem, kevesebb lennék ma, ha anno kati lefekszik velem. Vagy ha végigzúztam volna a középiskola összes nőjén. És az az érdekes, hogy ő is így érez.
Mint a galambok...

Jó régen nem blogoltam, itt van hát az ideje egy kiadós leírásnak.
Szépen haladok a diplomával, a kódbázis majdnem kész. Ma megcsináltam a konfiguráció lementést és betöltést registry-be, és rengeteg apró simítást végeztem rajta.
Nem tudom, miért, de mindig késő este jön rám a kódolhatnék. Valahogy akkor órákon át csak gépelek, gépelek, káromkodok, gépelek...

Picurnak ma volt egy állásinterjúja, pontosabban állás-tesztje. Hazafele jövet beugrott, mert útba esett. Jól meg is lepett, mikor gép előtt töprengtem, és hallottam, hogy nyílnak a zárak. De így jobb is volt, valahogy olyan érzésem volt, mikor betért, mintha egy régi barátot fogadnék.
Szépen kiveséztük, hogy mi volt a tesztjében, meg hogy elég rossz a tömegközlekedés oda. Közben beletápláltam egy kis forró teát az én kis cicusomba, mert bizony keményen fagy mostanság odakint, amit a még a mókusok sem szeretnek.

Tegnap megnéztük a múmia2-t. Azelőtt meg a múmia1-et. Én régen, még a megjelenésekor láttam őket, így szolgált érdekes adalékokkal, és a poénokra sem emlékeztem.
Fura volt, hogy bár sokminden kiesett, a múmia2 vége nagyon bennem maradt. Ahogy a NŐ(tm) visszamegy a pasijáért, miközben az pont, hogy el akarja küldeni, a plázacica(tm) meg elszalad., miközben a pasija segítségért kiált.
Érdekes kérdés ez. Kockáztatnám, neadjisten feláldoznám-e az életem Picurért? Igazából nem tudom. Ezen sose gondolkodtam. Most se fogok. Ez annyira helyzetfüggő. A legbiztosabb, ha az ember távol tartja magát az összeomló piramisoktól és a múmiáktól. :)
Mindent összevetve, jó kis filmek ezek. Holnap viszont Picur kedvence, a romantic comedy lesz a főszereplő.
Jó kis téli program.

Hétvégén Picur főzött nekem tarhonyás pörköltet. Tényleg nem bonyolult, de annál finomabb. Úgy imádom, amikor nagy műgonddal főz. Szinte minden szem tarhonya, minden szeletke hús egy-egy műremek, amit nekem készít. Duplán finom az ilyen étek.
Az alapanyagokat a tescoban vettük, némi karácsonyi felszerelés kíséretében, úgymint karányonyfadísz, adventi koszorú és díszek, stb... Kíváncsi vagyok, mi fog kisülni ebből. Még életemben nem készítettem adventi koszorút, de Picur olyan aranyosan tanítgat. Olyan kis okos. Jó érzés, hogy rábízhatom magam, hogy nem csak magamra számíthatok.

A karácsony érdekesen fog alakulni. A munka, Picur+karácsony, diploma hármasból kellene valami vegyesfelvágottat gyúrni. Zöldes lesz, itt-ott rohadt részekkel. Nem hinném, hogy forgalomba lehetne hozni. De most csak a túlélesre hajtok.

Picur legutóbb megint nadrágban jött. Imádom, ahogy ráfeszül a testére. Kiemeli a csípője és a dereka közti átmérő-beli kölönbséget. Olyan igazi vékony kis darázsderekúnak tűnik ilyenkor. Whooohrrrrrrr, hammm! :)
Nagyon jó lány. Most olvasgattam a ph-n az élet nagy hibáiról szóló topicot, ott írta valaki, hogy azt hitte, nem minden lány büdös plázakurva.
Hát igen.
Szerencsére vannak még klasszikus nők. Szerencsésnek érzem magam. Olyan ritkán hallani boldog párról. Szakításról, csalódásról annál többet. Ez szerintem jelent valamit. Nagyon is sokat.

Ma leadtam a fotókat, amiket magamnak hívatok elő. 5 db A4-est és 9 db 10x15-öst hívatok. Picurnak sok gondja volt a boltosokkal, szóval most már én is maximális gyanakvással megyek oda. Próbáltam másfele is nézegetni, de ezek nagyon olcsón csinálják, és a minőséggel sincs bajom. És legfőképp, rohadt közel van, és útba is esik.
Kíváncsi vagyok, hogy fog kinézni a lakás fotókkal. Kicsit tartok tőle, hogy eleinte nagyon elvonja a figyelmem. De egyben jó érzés is, hogy meg tudom pihentetni a szemem a szép tájakon, és elmerengeni ezen a gyönyörű nyáron.
Mindezt Picurnak köszönhetem.
Jó vele lenni.

Már épp az ágyikóban feküdtem, amikor eszembe jutott, hogy Picurnak megígértem, hogy blogolok is. Az ígéret szép szó, hát kipattantam az ágyból, mint a nikkelbolha. Átlagos esetben ilyenkor pedig kimagyaráztam volna, hogy mittomén, mondjuk nem működött a mobilom. :)

Nagyon szarul állok a diplomával. Meg sokat kell dolgoznom rajta. Két hét kelleni fog a doksira, az meg már a beadási határidő környékén van... SuX0rZ.
Nehéz kérdés ez. Reggel tök tettrekészen ugrottam ki az ágyikóból, hogy na most jól neki is állok diplomát írni. Ehhez képest capuccinóztunk, Picur meg bootolt. Ebben nagyon lassú. Én meg olyan vagyok, hogy ha reggel lassan ébredezek, akkor utána órák kellenek, mire lelket verek magamba bármihez, ami nem szex. Ahhoz vagyok szokva, hogy ébredés után nyújtózok egyet, aztán kimászok az ágyból és kezdődik is a nap.

A ma éjszakánk viszont tök jól telt. Én aludtam az ágy fal felőli oldalán, meg Picurhoz is csak hozzádörgölőztem inkább, nem ráfeküdtem. Ettől függetlenül elég rosszul aludtam. Azt hiszem, meg kell még szoknom, hogy alszik valaki az ágyamban rajtam kívül. Úgy tűnik, lassan menni fog, de ez nem két éjszaka alatt fog végbemenni. Talán ennyi előnye lett volna korán kezdeni a szexuális életet.

Picur olyan könnyen veszi ezt is. Ő bérhol tud jót aludni. Én meg otthon megszoktam, hogy csendben alszok, Géza mellett meg azt, hogy sokáig. :) Ő volt az igazi hétalvó.
Mégis Picur mellett a legjobb ébredni.

Ráadásul jön a karácsony. Hát nem tudom, hogyan fogom tudni bezsúfolni a diploma mellé. Picur nagyon rajong a mikulás/karácsony/advent/stb... ünnepekért. Én nem szoktam hozzá, hogy nagyok ünnepeljünk; persze nem is igen volt kivel. A családi hangulat igen-igen gyenge volt ezen alkalmakkor. Ez viszont most az én esélyem lesz egy kellemes, romantikus ünnepekre. Ez csak rajtam múlik, hogy milyen lesz. Picurt pedig imádom, ő is engem, édesség van. Más nem is kell egy igazi karácsonyhoz. :)

Nem tudtam elaludni. :( Nem vagyok boldog, de nagyon elcsesződött a bioritmusom. Pihenőképpen én is átdesignoltam a blogomat. Egész kellemes lett. Talán kicsit túl sötét, túl baljós. De a cicás kép színösszeállítása után ez nagyon tetszett.

Ha Picurnak nem tetszene, max. átszínezi nekem szép sárgára. :)

Az ágyon fekve sokminden kavargott a fejemben. Elalvás előtt, szabadon lebegve a sötét semmiben sokminden átfut az ember agyán. Csak túl sok lenne, hogy leírjam ide. Meg nem is emlékszek mindre. Sőt, többségére nem.
Nagyon széjjel vagyok esve mostanában. Fáradt is vagyok, meg nagyon rá vagyok állva a diplomára, egyre jobban belesavanyodok. Ez most jobb is így. Picur is megértő, ez sokat segít.

Tegnap már úgy vártam Picurt. Jó előre előkészítettem a gyertyákat, pontosan időben főztem teát is. Finom gyümölcsöset. Minden tökéletes volt. Picur is felvette ez alkalomra a kedvencemet, a puha narancsszínű pulóverét. Aztán leültünk, és végignéztük a fotókat, amiket előhívattam nagymamának. Annyira más így. Mondjuk biztos benne volt a meghittem környezet is, de tényleg sokkal hangulatosabb a kézzelfogható fotó. Szép csillogó, kellemes színekkel. Ez utóbbi mondjuk meglepett, mert az RGB nem fedi le a szem által érzékelhető összes színt.

Picur nem tudom, mit csinált, de valami hihetetlen jó volt most vele. Lehet, hogy a női test öntudatlanul így reagál a romantikára? Nem tudom. De pénteken kitesztelem. Akkor készülnek el az ő fotói is. Aztán hétvégén veszek albumot, és feladom nagyinak az addigra -reményeim szerint- feliratozott fotókat. Picur biztosan segít ebben is.

Ma nem aludtunk túl jól. Na jó, ez kezd olyan lenni, mint a briteknél az időjárás, igaz, van is olyan fontos nekem. :) Pozitív, hogy háton fekve aludtam el, és csak azért ébredtem fel az éjszaka közepén, mert viszketett a fülem, mintha bolhadiszkó lett volna benne.

Reggel Picurral kibeszéltük az alvás dolgot. Kiderült, hogy már órák óta ébren van (vagy visszaaludt). Képes volt órákat várni, hogy mellette ébredjek, és ne keltsen fel. Pedig akár el is mehetett volna konditerembe reggel hétkor. :))
Csodálatos lány.

Igazából elég lenne nekem is 8 óra alvás, ha mélyen és nyugodtan tudok aludni. De mostanában veszem észre, hogy sokat számít az ébredés is. De csak akkor, ha fáradtan kelek. Akkor viszont nagyon nem mindegy. Egy forró ölelés, egy angyali mosoly, egy finom csók és egy gőzölgő capuccino sokat segít.

Szerintem lassan megszokom, hogy Picur mellettem szuszog éjszaka. Ma éjjel válltámaszt se használtam (vagy, ahogy Picur hívta, nőpótlót :), mégis élek, és bloggolok rendületlenül.

Igazából nem tudom, csak mostanában jött elő ez a rossz alvás. Korábban miért nem? Rémlik, mintha ritkábban jöttünk volna össze, de tényleg nem tudom, hogy ment ez a nyaralás előtt. Azt hiszem, ezt hívhatják pszichológusul úgy, hogy emlék-elnyomódás, vagy valami ilyesmi. Picur majd megmondja, ő olyan okos.

Erről jut eszembe, megdöbbentő tud lenni néha. Nagyon gyorsan tanul, és nem ijed meg az árnyékától. Az enyémtől se. :) Ez nagyon sokat jelent nekem. Sőt, ez az alapja mindennek, még ha nem is tudja. Nagyon tetszik, hogy próbálja megérteni, mit csinálok, és ha elmagyarázom neki, akkor bizony meg is érti. Pár év, és elmehet rendszergazdának is. Hmmm. Tényleg. Most, hogy kungfus gépet rakok össze, azt hiszem, bevonom kicsit a lányokat is a dologba, hadd tanuljanak. Ez olyan dolog, ami mindig jól fog jönni, hiszen gép mindenhol akad.

A diplomától egyre jobban tartok. Túl sok időt töltök Picurral, sőt, mostanság igazából csak vele. De jólesik vele lenni, és igazából nem látok lehetőséget az együtt töltött idő mennyiségének csökkentésére. Reggel lehetne, de este nem igazán. Igazából, ha rendesen alszok, és reggel mindketten hamar a napi teendőkre térünk, akkor teljesen okés a dolog. Annyira, hogy az akár akkor is menne, amikor Picur már dolgozik. Igen, ez teljesen jó lesz.

Csak sajnálom, hogy nem lehetek Picurral.

Ilyen lány nincs minden utcasarkon. Ezért ijedek meg olyan könnyen, már akkor is, ha csak felmerül, hogy valami baj lehet. Mint tudjuk a biztosítási szakmából, RISK = DAMAGE * PROBABILITY. És ugye, ha nagy a lehetséges kár, nagy a veszély is, bármilyen kis valószínűségre is.
Ez a kockafejű kifejezése annak, hogy nagyon sokat jelent nekem. Nagyon.

Nagyon szuper hétvégét csaptunk! Kezdtük azzal, hogy miután szóbakerült, hogy Picur nem igazán szereti a blogger.com legjobbnak ítélt template-jét sem, nekiálltunk átszerkeszteni. Kiválasztotta, hogy formailag melyik tetszik neki a legjobban, aztán némi pepecselés után szépen átszínezte. Mindezt minimális segedelemmel. Aranyos volt, annyira belemelegedett, hogy alig bírt leállni. Most viszont tök szép, mélybordó alapú lett. Mint az igazi, mély szerelem.

Aztán szombaton elmentünk a World Press Photo-kiállításra. Igazán profi képek, ráadásul a hátter-történetet is kiírták. Volt néhány nagyon szép alkotás, de a többség inkább a borzalmakról szólt (elvégre mégiscsak újság-fótó kiállítás). Elég szomorú, hogy a díjazott képek fele erőszakról és annak következményeiről szólt, a maradék kép több, mint fele pedig "csak" nyomorúságról és halálról. Ezek után kész felüdülés volt még az a képsorozat is, ami 4 európai nagyváros metró-aluljáróiról szólt.

A sokkoló hangulatot valamelyest oldotta a galérián látható panasonic lumix fotókiállítás, amin normális, emberi képek voltak. Mindazonáltal a hétvégi hangulatra rányomta a bélyegét a kiállítás. Amin az se segített, hogy amíg Picur a kétbetűs helység műremekeiben gyönyörködött, addig én az indián-kiállítást böngészgettem. Az is érdekes volt. Ráadásul láttunk egy eredeti, 1899-ből származó székely fakaput. Jó dolog látni, hogy egy rég elporladt, anno jóreményű székely párocska keze munkája nyomot hagy. Talán én is ilyen leszek, nem csak egy bithalom valami idióta minisztérium szerverén.

Picur valószínűleg furán érezte magát, de ilyen hangulatban megerősödött bennem a féltés, a védeni akarás. Nagyon durva dolgok történnek ebben a világban, és ilyenkor jön elő bennem, hogy minden vele töltött perc egy ajándék, és bármit megtennék, hogy így is maradjon.
Remélem, sose kell majd!

Na, elég a savanyúságból.
Tegnap este Picur főzött nekem gulyáslevest. Imádom! Mind a kettőt. :)
Ő 3 tányérral evett, én 4-5 körül, nem emlékszem, a lényeg, hogy befaltuk az egész fazekat.
Aztán megnéztük a good girl című filmet, jennifer anistonnal a főszerepben. Fura egy film volt. A lényege az, hogy attól, hogy valami szarul megy, még mehetne sokkal szarabbul is. A másik meg az, hogy válassz jól, és sosem fogsz azon filózni, hogy mennyi jobbnak tűnő alternatíva van/volt. A harmadik meg az, hogy ha valami szarnak tűnik, akkor mielőtt vakon vagdalkozni kezdesz, gondolkodj el azon, hogy hogyan lehetne jobb, mert fikázni, szarul lenni könnyű -és együgyű- megoldás.

Picurt féltem. Néha olyan arcot vág, hogy ez a kiscica jut eszembe róla:


Szegény rosszul aludt most hétvégén, bár én se voltam kifejezetten üde. De reggel jólesik rámászni és az arcát nézni - a mosolya feledtet mindent. Olyankor csak az létezik számomra. A haja ilyenkor szétterül a párnán, és egy angyali glóriát kölcsönöz az egész lényének. Az a felhőtlen mosoly az igazi szívderítő látvány. Ilyenkor érzem, hogy jó dolog örömet okozni.

Most tettem le a telefont. Picur olyan kis édes; nekem totál kiment a fejemből minden, épp a GUIval voltam elfoglalva, de ő nem felejtett el lefekvés előtt rámcsörögni.

Most, hogy nem nagyon járok dolgozni diploma miatt, elég sok időt tudunk együtt tölteni. Bár eredetileg nem ezért nem járok dolgozni, azért jólesik. De tartok a diploma határidejétől. Nagyon. :(

Tegnap este csaptunk egy nagy palacsintázást. Úgy kezdődött az egész, hogy Picur barátnője, egy kungfus, jóseggű csaj rámcsörgött, hogy jöhet-e ő is palacsintázni. Annyira meglepődtem már a híváson is (hirtelen realizálódni láttam fantáziáimat :), nem is beszélve arról, hogy tök ledöbbentem az udvariasságán. Nem is kezdtem vele komolyabb traccspartyba, csak egy szívélyes invitálást ejtettem meg, ha már ilyen kedves volt.

No, aztán megjöttek a lányok, és sütöttek nekem palacsintát. Én, mint férfinép, ki voltam parancsolva a konyhának a közeléből is. Nagyon jó kis estét csaptunk, és nagyon érdekes lánynak bizonyult a kungfus is. Most, jobban megismerve igazat kell adnom Picurnak, hogy bizony tényleg teljesen mások testben-lélekben. És most már értek egy halom egyéb, korábban homályos vagy hihetetlennek tűnő dolgot is.
Tök jó volt ez az este, csak hamar eltelt.

Aztán este Picurral borozgattunk. Jó erős bor volt (13.5%), én egy rövid időre ki is dőltem, Picur viszont úgy beindult, mint még soha. Szabadjára engedte az erotikus fantáziáját, nem is kicsit. Aztán utána nagyon jólesett beszélgetni vele. Nagyon érdekes volt látni, hogy keresztülmegy ugyanazon, mint én, amikor ő faggatózott. De sikerült, és ennek nagyon örültem. Még soha senkihez nem került ilyen közel. Én sem.
Nagyon jó érzés megtalálni az igazit.

Hihetetlen sokmindent megbeszélünk a romantikus, gyertyafényes estéken. Annyi mindent szeretnék leírni ide, de betelne vele a googlefs is. :) De jólesik most felidézni, amiket tegnap beszéltünk.
Ezért a mai esti blogcím is. Egy élet, egy szerelem. Nekem Picur az. Akármi is lesz, ő mindig a szívemben marad.

Picur ezúttal gatyában jött. Éles, csillogó, feszülős, fekete nadrágban. Alaposan meglepett vele. Néha felvesz ilyet is, de nem szereti. Persze nem is csodálom, én is utálom az olyan ruhadarabokat, amiket fényévente egyszer veszek fel, ezért nem is látni rajtam olyat. :)
Egyszerűen kényelmetlennek érzem őket.

Mostanában nagyon fáradt vagyok. Nem tudom, mitől, valószínűleg a reggelig fennmaradás miatt elcsúszott a bioritmusom. Utálom az ilyet. Megyek inkább aludni.

Picur miatt aggódom. Szokatlanul szótlan volt tegnap, és ma reggel is elég tartózkodóan viselkedett. Ez rossz jel. Ilyet még a pirosbetűs napok alatt sem csinál.

Amúgy eléggé figyelmetlen voltam. Nem volt energiám meglepni semmivel, aztán meg elfelejtettem csokit rakni a zsebébe. Szegény biztos már a metrón kereste öröme forrását. :(
Nagyon szarul esik.
Jobban oda kellene figyelnem rá. Most éppen csak nagyon hiányzik. :/
Nagyon féltem. Annyira a szívemhez nőtt. Ő egy személyben a szeretőm, barátom, kedvesem, lelki társam és kismacskám. Elképzelni se tudom, milyen lenne nélküle. Remélem, nem is kell sosem.

Most még jobban szeretem őt, mint az előző postomban. Néha úgy érzem, hogy talán túlságosan is kimutatom ezt, "rámászok". Ritka szar érzés. Nem mintha eddig nagyon visszafogtam volna magam, de már rágondolni is rossz.

Remélem, jól van most jó a kedve és boldog! Szeretem!

Király volt. Először is találkoztam barbival, és rájöttem, hogy Picur egy istennő. :) Dögunalmas egy kiscsaj volt. Megpróbáltam méretet venni róla, de nem akarta, meg én se igazából, így hamar elváltunk. Aztán meg írt, hogy tök jól érezte magát. Grrr. Én ugyan itt be is fejeztem volna, de picur biztatásának engedve írtam neki egy levelet, hogy konyec. Persze, biztos megbántotta, de még mindig jobb, mint nem válaszolni, ebben igaza volt a kicsimnek. Nomeg, tudja a számom, és előbb-utóbb úgyis rámcsörgött volna, hogy mi a gereblye van velem. Mégiscsak egyszerűbb így.

Picur viszont hozta a szokásos fenomenális formáját a hétvégén. Ami jól is jött, mert hazaugrottunk az ősökhöz. Bemutattam, frankó lánynak látták ők is. Öreg faterban biztos voltam, mert hát mégiscsak férfiből van, anyókától nagyon tartottam. Picur szerint viszont tök rendes. Persze, évente egyszer én is el tudnám viselni. :)

Nagyon tetszett viszont Picur öltözete. Finom, puha, élénk narancsszínű felső, kellemesbarna, passzoló szoknya, és ezen az egészen egy szép, fekete nőies kabát, ami csak külön kiemeli a harisnyás lábait. Nagyon szép volt, szerintem ő is tudta, hogy mennyire előnyösen fest ebben.
És persze, amit csak én tudtam: a narancsszínű tanga is rajta volt. Nyammm! :)

Picur hazafele jövet megjegyezte, hogy anyóka azért viselkedhet úgy, ahogy, mert megszokta, hogy törődik velünk, ezért egyedül lenni neki kész kínzás. Én is sajnálom, de nem tudok mit tenni. De ezentúl oda fogok figyelni rá, hogy jól érezze magát, legalább amikor velem beszél. Meg megeszem a főztjét (amivel egyébként elhalmoz, ki se látszok alóla), és megdícsérem, jól. Annak úgy tud örülni, hogy nagyon.

Épp most beszéltem angyalkával telefonon. Imádom. Olyan ennivaló kis lány. Nagyon-nagyon értékes. Múltkor például az ágyban feküdtem, és simogattam, amitől igencsak felizgult. Én már nem voltam éhes, de könnyítettem rajta. Amúgy is szeretem nézni, ahogy a tetteim nyomán vergődik, majd íjhúrként megfeszül az egész teste, hogy aztán újra elernyedjen. Egyszerűen jólesik, már maga a tudat is, hogy jól érzi magát. Nomeg szexuális oldalról sem utolsó látvány a dolog. Nagyon finom, puha lány (ott lent is :).

Szóval, egy ilyen után mondta, hogy nagyon ritka a pasik között, aki önzetlenül megteszi ezt a barátnőjének. Fordítva elvárja, de hogy ő maga, no azt nem. Én is így hallottam, de akkor is meglepő. Azok a fazonok biztos, hogy nem éreznek szerelmet a csajuk iránt. Max. füllentenek egyet, hogy megfektessék.

Szóval, azt mondta, hogy ezt nagyon szereti bennem, és nagyon értékes tulajdonság. Én persze tiltakoztam, egyrészt, mert ő is megtenné nekem, másrészt, mert tudom, hogy úgyis visszakapom valamilyen formában ezt a törődést, így azért nem beszélhetünk önzetlenségről.

Ha meg már az értékeknél tartunk, azért azt sem szabad elfelejteni, hogy Picur volt az első lány, akiben megtaláltam a számításaim. Hogy hány hülye lánnyal tököltem eddig, pfúúú... Beszélhetünk értékekről, de számomra Ő az igazi érték. Az egész lénye.

Gyönyörű lány. Ez egyébként érdekesen alakult. Mikor először együtt iddogáltunk a red lion-ban, egy nem túl szép, aranyos lánynak láttam. Aztán az első együtt töltött pásztoróra alkalmával, mikor teljesen szemügyre tudtam venni a testét, furcsának láttam. Szokatlan volt az én pornófilmeket edződött szememnek az igazi női vonalak látványa. Aztán megszerettem a formás melleit (igazi bomba mellek), a gyönyörű mosolyát ébredéskor (igazi angyali arca van), a puha, formás hasát, a szép seggét. Most pedig rajongok az egész nőért. Szépségre számomra egálban van a szexszimbólumokéval.

Ebben a változásban nagy szerepe volt a személyiségének is. Jól elszórakoztunk, és hamar belopta magát a szívembe a nyíltsága, őszintesége, sugárzó kedvessége. És, azt hiszem, éreztük egymáson, hogy hasonlóak vagyunk.

Nagyon gyakran gondolok rá. Mikor van egy kis üresjárat az agyamban, egyből ő ugrik be, elgondolkodok, hogy mit csinálhat, vagy épp azon töprengek, hogy mivel tudnám meglepni. Szinte hozzámnőtt. Bár tényleg így lenne, huhúú! :))

Szeretlek, drága egyetlen angyalkám!

Mondanám, ha nem lenne ilyen késő.
Estére belejöttem a diplomaírásba, és mostanáig zúztam. Szépet haladtam előre, végre sikerült lefixálni az osztály-hierarchiát, csak épp tesztelgetni is kellene, ahhoz meg még hiányzik pár dolog.
Most épp tusolás után vagyok, ádámkosztümben, és egy banánt rágcsálok.
Még mindig baromi messzinek tűnik a diploma vége. Még jópár ekkora ugrás kell, mire azt mondom, hogy "na, innentől már meglesz". :(

Picurral beszéltem még este. Tök korán elmehetett aludni. De hiányzik a kislány. Tegnap úgy lefárasztott, hogy az oldalamon fekve, a karját szorítva elaludtam. Olyan jó volt, ahogy a hátamnak simult. Olyan andalító. Nem is maradtam fent sokáig.

Pénteken jön barbi. Erre kíváncsi leszek. No nem rá, hanem hogy mennyire mászik rám. Amúgy mintapéldánya lehetne az átlag, félénk, visszahúzódó, de amúgy aranyos és szeretetre vágyó lányoknak. Ha nem lakna olyan messze, meg nem lett volna itt nekem picur, még ki is kezdtem volna vele. De picuron már elég korán látszott, hogy nem mindennapi lány. És bejött a sejtésem. Tényleg nem az. Ő egy kisebb istenség.

Azt is imádom picurban, hogy nem kell játszanom előtte a hősszerelmest (... hanem hagyja, hogy magától jöjjön :) . Pl. rámszólt, hogy nyugodtan nézegessem csak a vonaton talált pornómagazint, mert tudta, hogy úgyis érdekel. Meg tök nyugodtan beszélek neki a pornógyűjteményemről és arról is, hogy mit is csinálok, mikor nincs itt. Szóval kellemes, fesztelen légkört teremt.

Ez egyébként egy nagyon fontos -és nagyon ritka- tulajdonság, hogy képes túllépni a saját igényein, mert tudja, hogy nekem az jobb. Pedig néha látni vélem rajta, hogy kicsit rosszul esik neki, hogy egy másik lány seggét szemlélem meglehetős alapossággal. Néha mintha félne ilyenkor egy kicsit. Nem biztos, lehet, hogy csak én látom bele. De akkor is jó érzés, hogy magam lehetek mellette is, nem valami bigott monogámot alakító színész.

Sokat beszélgetünk a megcsalásról, egyéjszakás kalandokról, és társairól - hiába, no, rengeteget beszélgetünk. Vele lehet. Bármiről, bármennyit, tetszőleges részletességgel. És ez az igazán fantasztikus benne. Neki olyan dolgokat is elmondtam, amiket álmomban sem mertem senkinek.

Szép álmokat kívánni már kicsit késő, szóval addig is, remélem jól sikerül az interjúja. Bár akkor lőttek a szép nyugis hétköznapoknak is. De ő nagyon szeretné, hát drukkolok neki.



Imádlak, édes kis móóóóókus!