Jó régen nem blogoltam, itt van hát az ideje egy kiadós leírásnak.
Szépen haladok a diplomával, a kódbázis majdnem kész. Ma megcsináltam a konfiguráció lementést és betöltést registry-be, és rengeteg apró simítást végeztem rajta.
Nem tudom, miért, de mindig késő este jön rám a kódolhatnék. Valahogy akkor órákon át csak gépelek, gépelek, káromkodok, gépelek...

Picurnak ma volt egy állásinterjúja, pontosabban állás-tesztje. Hazafele jövet beugrott, mert útba esett. Jól meg is lepett, mikor gép előtt töprengtem, és hallottam, hogy nyílnak a zárak. De így jobb is volt, valahogy olyan érzésem volt, mikor betért, mintha egy régi barátot fogadnék.
Szépen kiveséztük, hogy mi volt a tesztjében, meg hogy elég rossz a tömegközlekedés oda. Közben beletápláltam egy kis forró teát az én kis cicusomba, mert bizony keményen fagy mostanság odakint, amit a még a mókusok sem szeretnek.

Tegnap megnéztük a múmia2-t. Azelőtt meg a múmia1-et. Én régen, még a megjelenésekor láttam őket, így szolgált érdekes adalékokkal, és a poénokra sem emlékeztem.
Fura volt, hogy bár sokminden kiesett, a múmia2 vége nagyon bennem maradt. Ahogy a NŐ(tm) visszamegy a pasijáért, miközben az pont, hogy el akarja küldeni, a plázacica(tm) meg elszalad., miközben a pasija segítségért kiált.
Érdekes kérdés ez. Kockáztatnám, neadjisten feláldoznám-e az életem Picurért? Igazából nem tudom. Ezen sose gondolkodtam. Most se fogok. Ez annyira helyzetfüggő. A legbiztosabb, ha az ember távol tartja magát az összeomló piramisoktól és a múmiáktól. :)
Mindent összevetve, jó kis filmek ezek. Holnap viszont Picur kedvence, a romantic comedy lesz a főszereplő.
Jó kis téli program.

Hétvégén Picur főzött nekem tarhonyás pörköltet. Tényleg nem bonyolult, de annál finomabb. Úgy imádom, amikor nagy műgonddal főz. Szinte minden szem tarhonya, minden szeletke hús egy-egy műremek, amit nekem készít. Duplán finom az ilyen étek.
Az alapanyagokat a tescoban vettük, némi karácsonyi felszerelés kíséretében, úgymint karányonyfadísz, adventi koszorú és díszek, stb... Kíváncsi vagyok, mi fog kisülni ebből. Még életemben nem készítettem adventi koszorút, de Picur olyan aranyosan tanítgat. Olyan kis okos. Jó érzés, hogy rábízhatom magam, hogy nem csak magamra számíthatok.

A karácsony érdekesen fog alakulni. A munka, Picur+karácsony, diploma hármasból kellene valami vegyesfelvágottat gyúrni. Zöldes lesz, itt-ott rohadt részekkel. Nem hinném, hogy forgalomba lehetne hozni. De most csak a túlélesre hajtok.

Picur legutóbb megint nadrágban jött. Imádom, ahogy ráfeszül a testére. Kiemeli a csípője és a dereka közti átmérő-beli kölönbséget. Olyan igazi vékony kis darázsderekúnak tűnik ilyenkor. Whooohrrrrrrr, hammm! :)
Nagyon jó lány. Most olvasgattam a ph-n az élet nagy hibáiról szóló topicot, ott írta valaki, hogy azt hitte, nem minden lány büdös plázakurva.
Hát igen.
Szerencsére vannak még klasszikus nők. Szerencsésnek érzem magam. Olyan ritkán hallani boldog párról. Szakításról, csalódásról annál többet. Ez szerintem jelent valamit. Nagyon is sokat.

Ma leadtam a fotókat, amiket magamnak hívatok elő. 5 db A4-est és 9 db 10x15-öst hívatok. Picurnak sok gondja volt a boltosokkal, szóval most már én is maximális gyanakvással megyek oda. Próbáltam másfele is nézegetni, de ezek nagyon olcsón csinálják, és a minőséggel sincs bajom. És legfőképp, rohadt közel van, és útba is esik.
Kíváncsi vagyok, hogy fog kinézni a lakás fotókkal. Kicsit tartok tőle, hogy eleinte nagyon elvonja a figyelmem. De egyben jó érzés is, hogy meg tudom pihentetni a szemem a szép tájakon, és elmerengeni ezen a gyönyörű nyáron.
Mindezt Picurnak köszönhetem.
Jó vele lenni.