Jó régen nem blogoltam már. Nem mintha nem történt volna rengeteg minden. Picur beköltözött hozzám. :) Kicsit szűkös ugyan a lak, de egy szerelmespár elfér ott is, ahol két független ember nem.

A legfantasztikusabb az, hogy nagyon úgy fest, hogy lediplomázok ebben a félévben, ami után Picurral egyetértésben elnézünk EUba. Dolgozni, világot látni, lakásra valót megkeresni. Nagyon tetszik, hogy el lehet menni vele ilyen helyekre. Képes hátrahagyni mindent és mindenkit. Mondjuk én is, de nem köt ide olyan sokminden. A család miatt aggódok egy kicsit, ezért is fontos most nekem, hogy bátyusnak jó legyen a féléve, meg rendeződjön a lakás-gondja. Az a békés családi háttér alapja. Anyu már nyugodt lesz, ha egyik fiacskája külföldön van, a másik meg szépen halad a diploma felé, apu szintén, bátyus szintén.

Egyedül nem mernék nekivágni egy külföldi országnak. Nem mertem volna, mert amióta kint voltunk 3 hétig, valamivel kevésbé tartok az ismeretlentől, ami már nem is ismeretlen. De nő nélkül nem mennék. Ott kint szerezni elég nehézkes, amúgy meg nagyon egyedül van az ember.

Mindenesetre ennek nagyon örülök.
Picur átköltözése szép lassan következett be. Ez szintén jó volt, azért elég nagy sokk lett volna, ha ripsz-ropsz megjelenik egy bőrönddel. :) Most szépen lassan egyre több időt töltött itt, aztán már kimostam pár ruháját, hogy ne kelljen hazamennie, legutóbb meg hazavittem, hogy elhozzon egy köteg ruhát. Így is lett.
Azért célszerűen meglátogatja még az öregeket időnként, de gyakorlatilag teljesen nálam tölti a napjait. Nálam panaszkodik esténként, nekem mondogatja reggel a munkahelyi dolgait. Egyelőre tetszik neki az új hely, tényleg nagyon nyugis, bár gondok persze itt is vannak.

Tegnap kimostuk a piros ruhákat. Mivel nekem nincs olyan, ezért csak a két kispárna-huzatot dobtam be a mosógépbe, a többi az ő ruhája volt. Az első teljesen saját mosása. Ami konkrétan csak miatta történt. Biztos boldog.

Tegnapelőtt csináltunk lézergravírozott 3d-s "fényképet". Szép lett. 12 pénz volt, de megérte. Egyelőre anyukámnak adom karácsonyi ajándékként, de ez örökre megmarad, szerintem vénségemre megöröklöm, és kirakom a virtinembe nézegetni. :)

Aznap este megleptem Picurt palacsintával. Egész nap dolgozott, én meg már régebb óta elterveztem, hogy nem olyan nehéz palacsintát csinálni, megteszem én is, hadd lepődjön meg. Így is lett. Volt is meglepetés, mindkét félnek. Nekem azért, mert az első palacsinta egy nyers masszaszerű izé lett, ami ízre is nyers volt kicsit, meg is ijedtem, hogy elkúrom a meglepetést. De aztán elővettem az eszem, és némi liszttel helyrehoztam a dolgot. Kicsit csomós volt ugyan, meg pár deci helyett majdnem egy liter tej volt benne, de finom volt és ehető. És én sütöttem a kis mókusnak. Ő pedig ette, mint a cukrot. :)
Tök jó érzés volt.

Picur tegnap mesélt nekem a munkahelyi kalandjairól is. Arról, hogy van egy halom nemtörődöm ember a cégnél, akik nem csinálnak semmit, csak felveszik a fizetésüket, miközben más végzi a munkájukat. Én csak bólogattam, mert nem volt nagy újdonság. Szegény kicsit zavart is volt az unott viselkedésem láttán, de nem tudtam mit tenni, tényleg ez van, én már beletörődtem. Ráadásul az ilyeneket felesleges is rugdalni, mert aztán kitolnak az emberrel, meg akadályozzák a munkájában. Van rá elég idejük. Elvileg a főnök dolga lenne, hogy az ilyeneket seggberúgja, de nem teszi. Jó lehangoló, de igazából megtanultam tenni rá. Amit rámbíznak, azt jól megcsinálom, ha elbaszom, igyekszem hamar és hibátlanul javítani, de ennyi. A szabad időmben meg a magam kis érdekes projekteit csinálom, aminek ugyan nem feltétlen van köze a munkához, de sokat tanulok mindegyikkel, amit akár ott is fel lehet használni, gyakran fel is használom. Aztán egy normális munkahelyen én is beleadok mindent. Ha van/lesz ilyen.

Ma reggel Picur mondott egy olyat, hogy én is a lusta, sokat kereső informatikusok közé tartozok. Ez azért eléggé mellbevágott. Kicsit rágodtam rajta, de arra jutottam, hogy csak félig igaz. Valóban nem szeretem az unalmas dolgokat, mint például hatvan oldalnyi tökfelesleges doksi írása, de a munkahelyen általában érdekes problémákat kell megoldani. Másfelől, amikor megkérnek valamire, azt mindig nagyon korrekten csinálom meg, pláne, ha külső partnernek kell.

Ez az egész annak kapcsán merült fel, hogy Picurnak gondja volt a levelezésével, de az outsource-olt informatikus bagázs rövid úton lerázta. Én ezen se lepődtem meg, teljesen ismert előttem is a dolog, csak felhívtam a figyelmét arra, hogy mikor naponta húsz user telefonál, akik közül tíz azt se tudja, hogy mi a felhasználói neve, és 80-90 százalékban a saját rendszerük hibáját akarják velük megoldatni, pláne azért a bagó pénzért, amit kapnak tőlük, akkor valahogy szkeptikusan állnak a dologhoz. Persze nem így kellene kezelni a usert, de egyelőre túl kevés hozzáértő informatikus van. A másik meg az, hogy seggbe kell rúgatni őket a főnökkel, aki persze megintcsak cseszik bármit is tenni, akárcsak előző esetben, így a megoldás is marad az, hogy tenni az egészre. Csak ilyenek után ne várjon semmiféle céghez fűződő bensőséges, hűséges viszonyt semmilyen idióta idealista menedzser.

Hát igen. Jó kis ország ez.
Nagyon tetszik Picur hozzáállása a dolgokhoz. De néha úgy érzem, elkótyavetyéli a tudását. Azért elég kemény, hogy nem informatikus a végzettsége, mégis simán elmehetne rendszergazdának ott. Megcsinálta az adsl előfizetést és megosztást a régi cégénél, most a mail rendszer hibáját oldotta meg némi tökölődés után. Ráadásul profi excel-bizgetésben. Annyira, hogy hirtelenjében nem is tudtam elmagyarázni neki, hogy mire is jó a relációs adatbáziskezelő. Egy közepes céget simán elirányítana excellel és worddel. :) Durva.
Olyan csaj, aki ha belefog valamibe, akkor alaposan megcsinálja. Csak rossz helyen van. Bár ki tudja. Olyan hely kell, ahol észreveszik és értékelik a szorgalmas munkát, a hozzáértést és a harisnyás lábakat. Ott simán viheti a tulajdonos jobbkezéig, sőt, vinné is.
Ez megnyugatató.

No ennyit mára, letelt a blogolásta szánt félórám. Majd még írok, bár amíg velem lakik a kiscicus, ritkább lesz a dolog.