Picur megint itthagyott. Ezúttal kivételesen azért, hogy diplomamunkát írjak. :)
Ez a változatosság a sírba fog vinni. Tyűű, ha végzek vele, ne tudd meg, mi lesz!

Picur épp egy barátnőjét kíséri el valami halloween partyra. Azért rá esett a választás, mert őt le lehet rázni gyorsan egy pasi kedvéért, nem fog megsértődni.
Furák ezek a nők. Már akkor is megmondtam ezt, amikor órákon át lógott a mobilon, és folyamatosan csevegtek. Közben képes elmosogatni, teát főzni, sőt, akár könnyíteni is. Mindezt teljesen fesztelenül. Azért nem semmi.
Asszem egy bluetooth headset-et fogok venni neki karácsonyra. :)

Megígértem picurnak, hogy haladok a diplomával, legalább 5 órát rászánok ma. Igazából szeretek ezzel foglalkozni, ha rá tudom szánni magam, hogy nekikezdjek, csak az rohadt nehéz, most inkább pihennék egyet.
Hmm. Azért erős, hogy most voltam egy nagy nyaraláson, közel sem dolgozok annyit, mint az átlagember, aztán mégis itt panaszkodok. Épp tegnap beszélgettünk erről arany virágszálammal. Állítólag nem kánaán az informatikus-lét. Én nem tudom. Az biztos, hogy a mostani hely elég jól fizet, és legfőképp, nagyon laza még mindig. Bár most már sokkal kevésbé, mint korábban, mert az üzemeltetés azért nem lacafacázás, de még mindig kellemes.
De én szeretnék alkotni valami nagyot. Elég gyerekes álom? Nem tudom. Kiderül, képes vagyok-e tenni is érte, vagy csak a szám tépem hülyeségeken.
Egyelőre diploma.

Azt nem tudom, picur hogy fogja tűrni, hogy szeretnék néha mással is foglalkozni. Mondjuk egy mobilos játokot írni. Az spec. érdekel is, anno meg is néztem, csak a vacak mobilom csak MIDP 1.1-et tudott, az meg kevés, nagyon-nagyon kevés. Illetve voltak gyártó-specifikus bővitmények, de a tököm fog az 5 nagy gyártó APIjára vadászni meg leimplementálni.
MIDP 2.0 már jó, csak az csak az újabb mobilokban van. Ha lediplomáztam, kérek őseimtől egy jó mobilt ajándékba. :)

Picurral néha tök jókat beszélgetünk. Olyankor jól lehűti a forró fejemet. Aztán egymáshoz bújunk, így keresve menedéket ez ellen a gonosz világ ellen.
Tegnap este az ágyban fekve átölelelt és magához szorított. Fura érzés volt, de jólesett. Aztán valamikor elaludtam. Aztán persze többször is felébredtem arra, hogy eltűnt rólam a takaró. Többszöri rövid szemrevételezés után többször is megtaláltam, rajta feküdt (??? :). Kicsit melege lehetett (többször is :). Egyik ilyen alkalommal háton fekve pusztította az oxigént, és gyögyörű formás mellei fedetlenül-szemtelenül szemezgettek velem. Gentlemanség ide vagy oda, én bizony letapiztam. :))
Nem ébredt fel rá, de nekem jólesett végigsimítani a nyugodt kis testén, figyelni, ahogy pihen. Jólesett látni, hogy milyen békésen szunnyad, annyi hányódás után. Aztán ráhúztam a takarót, hogy ne fázzon (kemények voltak a bimbói), és aludtam tovább.

Még mindig elég rosszul alszom mellette, úgy ébredek, mint a hulla. De most már csak a takaró miatt. Jövő héten veszek egyet valahol. Szívem szerint az ikeában tenném, mert imádja, és a budaörsiben még nem járt. Csak nem lesz rá időnk, sajnos. Hét végéig meg nem tudnék várni. De angyalkám úgyis mond majd vagy húsz helyet fejből, ahol az ágyhoz való mindenféle kellék található. :)

Más. Tegnap este megnéztük a good will hunting-ot. Én már láttam magyarul egy részét, így valamelyest értettem, de amúgy nagyon gyorsan és sokat beszélnek benne. Nem fél egykor kellett volna nekiállni megnézni. De így is jó volt. Majd később, ha leülepedett benne, megnézzük magyarul is. Ez a film jobb úgy.
Nekem nagyon tetszett.

Picur olyan megértő velem. Legalábbis így érzem. Nem vette zokon, hogy nem ölelem át éjszaka. Így már csak a külön takaró hiányzik, és tök jól fogok tudni aludni, ha itt van, ha nincs. Ma és tegnap viszont borzalmas fáradt voltam. Nyúzott kelés, tonnás fáradtságérzet. Ma este alszok egyet. NAGYOT.

Azt hiszem, elérkeztünk a kapcsolat azon fázisához, amikor már minden tekintetben berendezkedünk hosszú távra. Ő itt hagyja a dezodort, sampont, testápolót, én meg veszek egy takarót, reggeli közben olvasok híreket. Már csak az hiányzik a boldogságomhoz, hogy a diploma után is legyen szabadidőm. Nem ilyen sok, mert most is hiányzik, de kell valamennyi. Csak nagyon gáz ezt elmondani neki. Szeretem, imádok vele lenni, de ettől függetlenül imádok még egy halom mindent, és nem mindet lehet párban csinálni.
De ez még odébb lesz. Mire lediplomázok, valószínűleg neki is lesz munkája, úgyhogy nem lesz olyan nagy gond itt-ott keríteni némi szabadidőt, pláne próbaidőben nem. :)

Ezen túl viszont, hmmm, el tudok képzelni vele egy életet.

Sokat beszélgetünk mostanában gyerekekről is. Azért elég nagy szívásnak érzem. Érre mondta kicsim, hogy ez annak a jele, hogy nem vagyunk érettek gyerekvállalásra. És ez nagyon igaz. Csak nem tudom, mikor leszek? A gyerek tíz év múlva is szívás lesz. Picurnak könnyű, benne előbb-utóbb elszabadulnak az anyai hormonok, de én egyedül nézek szembe ezzel.

Ehh. No majd meglátom idővel. Addig kár rágódni rajta.

Más.
Tegnap voltunk vásárolni. Rögtön a bunkofon boltban rossz kedvem támadt. Majdnem el is rontottam azt a szépnek indult napot, de aztán picur felvillanyozott. Igazából az én hibám, remekbe szabottan csesztem el a dolgot. Zavart, hogy elszórok egy kalap pénzt, az meg olaj volt a tűzre, hogy mindezt "a csaj" előtt. De ő nagyon megértő volt, és a gondos és hosszan tartó ölelés hatására megnyugodtam, és végül találtam egy jó megoldást is. Szóval nem volt pénzkidobás se.

Zavar, hogy néha úgy viselkedek, mint egy ijedt kisgyerek. Utálom. Úgy érzem, sőt, szerintem úgy is van, hogy nem is vesznek ilyenkor felnőttként, mert nem olyan viselkedési mintát mutatok. Az ilyenek után szoktam fakkolni. Nem tudom, most mi hozta elő, rég nem fordult már elő. Valószínűleg a fáradtság, meg hogy nem koncentráltam rá, hanem elengedtem magam.

Picur folyton kérdezősködik, hogy milyen lehettem régen, miben voltam más, de nem tudom elmondani neki. Ezt nehéz szavakba önteni. Gyerekesebb, egyszerűbb voltam. Olyasmi, mint ott a telefonosnál. Tudom, nehéz ezt elképzelni :), de nagy vonalakban így van.

Picur is mintha másképp viselkedne velem mostanában. Úgy érzem, hogy sokkal közelebb érzi magát hozzám, mint korábban. Fura érzés. Nagyon jólesik, amilyen megértő. Most, a hétvégi bevásárló-túra után sokkal közelebb érzem magamhoz, mint korábban bármikor.
Olyanok vagyunk, mint egy nyugdíjas pár. Ismerjük, szeretjük egymást. Segítünk a másiknak, amikor rosszul érzi magát, és számíthatunk rá, amikor x@rul vagyunk.
Nehéz ilyen párt találni, de nagyon jó.

Biztos mosolyog most is, ahogy ezeket a sorokat olvassa. :)
Imádlak!