Most hívott barbi. A szokásos félénk hangján érdeklődött, hogy akkor mi a rák is van. Naggyon feltételes módban csütörtököt beszéltem meg vele (remélem, a nap nevéből nem von le téves következtetéseket :), majd meglátom, lesz-e kedvem és időm rá. Szerintem azért hamar le fogom rázni... Kis körséta, és ágyő.

Én nem értem, mi üt ezekbe a lányokba néha. Egy egész halom csaj visszahívogat, miután szakítottunk, hogy jaj, mi történt velem, satöbbi. Hát nem tudom. Én nem cseszegetem őket, hogy miért nem feküdtek le velem, amikor mindennél jobban szerettem volna. Ez kicsit olyan, hogy panaszkodnak ugyan a nők, hogy a pasik kihasználják őket, pár éjszaka, és otthagyják őket, de ugyan mire véljem azt, amikor egy csaj meg jól érzi magát velem, és tojik az én igényeimre? Az nem ugyanolyan kitolás? Valahogy kevésbé tudom sajnálni az ilyen nőket.

Most lenyomtam egy korsó sört. Elsirattam a fiatalságomat :))
Azért fenntartom a véleményem: én nem fogok hazudozni, hogy lefektessek valakit. Egy füllentés még belefér, de ennyi. Nem ér annyit az egész. De lehet, hogy csak túlságosan jól el vannak látva az igényeim. Hmmm. Na jó, kicsit túlzás a többes szám. :)

Egyébként ezért is tartom többre Picurt. Vele ki volt elégítve ezirányú igényem, a kezdetektől. Vagy megérezte, hogy rég nem voltam nővel, vagy csak simán tudta, hogy mi kell a pasiknak. Vaaagy, talán ő is rég volt pasival. :)) Egyremegy, a lényeg, hogy azt adta, amire szükségem volt. Ellentétben a sokat dumáló, keveset cselekvő elődeivel.