... mondta ma reggel a mobilom. Hajnali nyolckor. Édes kis picur átfordult a másik oldalára, és szunyált tovább. Olyan kis aranyos volt.
A csengetés apropója az volt, hogy ledöglött a cég szervere, és nem működött semmi. Persze nem az én hibám volt, nem is tudtam segíteni. Az egyik szerver mondott egy ooops-ot, rebootolták, azóta jó. Még jó, hogy nem én vagyok a gazdája.

Picur tegnap otthon várt. Megbeszéltük, hogy 7 és 8 között hazaérek. Így is lett, de előbb még beugrottam egy szál vérvörös rózsáért. Nagyon szereti az ilyet. És annyira passzolt is a gyertyafényhez, a picur öltözetéhez, mintha csak direkt így akarta volna.
Nagyon tud örülni az ilyen kis apróságoknak.
Aztán este rendeztünk egy kis produkciót. Hmmm. Nem szabad félmunkát végeznem a leitatásával, mert nagyon beindul a kicsike. :)

Aztán elhoztam a kocsit is a szerelőhöz. Jobb hátsó fékmunkahengerben szép mély vágat, ott folyik ki az olaj. Csere, szívás, szerelővel egyetértésben elátkoztuk az autót, amennyi gond volt már vele. Még 1 ilyen, és nem szerelőhöz viszem, hanem bontóba.
Igazából most már csak azért őrizgetem, mert tesómnak nagyon megtetszett, csak ő egyelőre egyetemmel van elfoglalva.

Reggel, mielőtt elindultam, még felmásztam, hogy egy búcsúpuszit adjak neki. Persze felébredt, de így még jobb volt, láthattam a szép, tiszta szemeit, ahogy mosolyog. Olyan boldog, felhőtlen a mosolya ilyenkor.
Jólesik tudni, hogy ezt én csináltam.