Tegnap már úgy vártam Picurt. Jó előre előkészítettem a gyertyákat, pontosan időben főztem teát is. Finom gyümölcsöset. Minden tökéletes volt. Picur is felvette ez alkalomra a kedvencemet, a puha narancsszínű pulóverét. Aztán leültünk, és végignéztük a fotókat, amiket előhívattam nagymamának. Annyira más így. Mondjuk biztos benne volt a meghittem környezet is, de tényleg sokkal hangulatosabb a kézzelfogható fotó. Szép csillogó, kellemes színekkel. Ez utóbbi mondjuk meglepett, mert az RGB nem fedi le a szem által érzékelhető összes színt.

Picur nem tudom, mit csinált, de valami hihetetlen jó volt most vele. Lehet, hogy a női test öntudatlanul így reagál a romantikára? Nem tudom. De pénteken kitesztelem. Akkor készülnek el az ő fotói is. Aztán hétvégén veszek albumot, és feladom nagyinak az addigra -reményeim szerint- feliratozott fotókat. Picur biztosan segít ebben is.

Ma nem aludtunk túl jól. Na jó, ez kezd olyan lenni, mint a briteknél az időjárás, igaz, van is olyan fontos nekem. :) Pozitív, hogy háton fekve aludtam el, és csak azért ébredtem fel az éjszaka közepén, mert viszketett a fülem, mintha bolhadiszkó lett volna benne.

Reggel Picurral kibeszéltük az alvás dolgot. Kiderült, hogy már órák óta ébren van (vagy visszaaludt). Képes volt órákat várni, hogy mellette ébredjek, és ne keltsen fel. Pedig akár el is mehetett volna konditerembe reggel hétkor. :))
Csodálatos lány.

Igazából elég lenne nekem is 8 óra alvás, ha mélyen és nyugodtan tudok aludni. De mostanában veszem észre, hogy sokat számít az ébredés is. De csak akkor, ha fáradtan kelek. Akkor viszont nagyon nem mindegy. Egy forró ölelés, egy angyali mosoly, egy finom csók és egy gőzölgő capuccino sokat segít.

Szerintem lassan megszokom, hogy Picur mellettem szuszog éjszaka. Ma éjjel válltámaszt se használtam (vagy, ahogy Picur hívta, nőpótlót :), mégis élek, és bloggolok rendületlenül.

Igazából nem tudom, csak mostanában jött elő ez a rossz alvás. Korábban miért nem? Rémlik, mintha ritkábban jöttünk volna össze, de tényleg nem tudom, hogy ment ez a nyaralás előtt. Azt hiszem, ezt hívhatják pszichológusul úgy, hogy emlék-elnyomódás, vagy valami ilyesmi. Picur majd megmondja, ő olyan okos.

Erről jut eszembe, megdöbbentő tud lenni néha. Nagyon gyorsan tanul, és nem ijed meg az árnyékától. Az enyémtől se. :) Ez nagyon sokat jelent nekem. Sőt, ez az alapja mindennek, még ha nem is tudja. Nagyon tetszik, hogy próbálja megérteni, mit csinálok, és ha elmagyarázom neki, akkor bizony meg is érti. Pár év, és elmehet rendszergazdának is. Hmmm. Tényleg. Most, hogy kungfus gépet rakok össze, azt hiszem, bevonom kicsit a lányokat is a dologba, hadd tanuljanak. Ez olyan dolog, ami mindig jól fog jönni, hiszen gép mindenhol akad.

A diplomától egyre jobban tartok. Túl sok időt töltök Picurral, sőt, mostanság igazából csak vele. De jólesik vele lenni, és igazából nem látok lehetőséget az együtt töltött idő mennyiségének csökkentésére. Reggel lehetne, de este nem igazán. Igazából, ha rendesen alszok, és reggel mindketten hamar a napi teendőkre térünk, akkor teljesen okés a dolog. Annyira, hogy az akár akkor is menne, amikor Picur már dolgozik. Igen, ez teljesen jó lesz.

Csak sajnálom, hogy nem lehetek Picurral.

Ilyen lány nincs minden utcasarkon. Ezért ijedek meg olyan könnyen, már akkor is, ha csak felmerül, hogy valami baj lehet. Mint tudjuk a biztosítási szakmából, RISK = DAMAGE * PROBABILITY. És ugye, ha nagy a lehetséges kár, nagy a veszély is, bármilyen kis valószínűségre is.
Ez a kockafejű kifejezése annak, hogy nagyon sokat jelent nekem. Nagyon.