Picur ezúttal gatyában jött. Éles, csillogó, feszülős, fekete nadrágban. Alaposan meglepett vele. Néha felvesz ilyet is, de nem szereti. Persze nem is csodálom, én is utálom az olyan ruhadarabokat, amiket fényévente egyszer veszek fel, ezért nem is látni rajtam olyat. :)
Egyszerűen kényelmetlennek érzem őket.

Mostanában nagyon fáradt vagyok. Nem tudom, mitől, valószínűleg a reggelig fennmaradás miatt elcsúszott a bioritmusom. Utálom az ilyet. Megyek inkább aludni.

Picur miatt aggódom. Szokatlanul szótlan volt tegnap, és ma reggel is elég tartózkodóan viselkedett. Ez rossz jel. Ilyet még a pirosbetűs napok alatt sem csinál.

Amúgy eléggé figyelmetlen voltam. Nem volt energiám meglepni semmivel, aztán meg elfelejtettem csokit rakni a zsebébe. Szegény biztos már a metrón kereste öröme forrását. :(
Nagyon szarul esik.
Jobban oda kellene figyelnem rá. Most éppen csak nagyon hiányzik. :/
Nagyon féltem. Annyira a szívemhez nőtt. Ő egy személyben a szeretőm, barátom, kedvesem, lelki társam és kismacskám. Elképzelni se tudom, milyen lenne nélküle. Remélem, nem is kell sosem.

Most még jobban szeretem őt, mint az előző postomban. Néha úgy érzem, hogy talán túlságosan is kimutatom ezt, "rámászok". Ritka szar érzés. Nem mintha eddig nagyon visszafogtam volna magam, de már rágondolni is rossz.

Remélem, jól van most jó a kedve és boldog! Szeretem!