Megvettük azt a pezsgőszínű jegygyűrűt, amit még anno kinéztem, amikor picur eljegyzési gyűrűjét akartam megcsináltatni normálisra. Tényleg tök szép, bár kicsit csúszkál az ujjamon, mert jó göcsörtös. :)

Most már hordani is kezdtem. Picur persze nem tudta kivárni augusztust. Meg valahogy kárpótolni kellett az ezüst-fiaskó után, amíg az ötvös normálisra megcsinálja a gyűrűjét fehéraranyból.

Picur teljesen rendbejött a :( blogom utáni napon, csak a nagy boldogságomban nem igazán jutott eszembe/akaródzott blogolni. Most már a lába is majdnem teljesen OK, szóval lassan indul a görkori-projekt is.

Szar a hangulatom.
Tegnap tok szepen haladtam az editorral, elkeszultem mindennel, mindenki happy volt. 5 korul szepen elmosogattam, osszehajtogattam a ruhakat, nagy gonddal feltekertem picur fásliját, és boldogan vártam, hogy megjöjjön, és egy kellemes estét töltsünk együtt: ő főzőcskézzen, én meg addig kikapcsolódásképpen játszok egyet.

Hát nem így lett.
Feszült volt, ideges, teljesen rosszkedvű. Nem szabadott volna engednem, hogy így nekiálljon egy 3 órás főzés projektnek. Le kellett volna ültetnem, és max. pár napig hideget eszünk, leszarom. Inkább élek kenyéren és vízen, de otthon, este a barátnőm legyen boldog, jókedvű és aranyos.

Nem tudom, mi legyen. Nagyon kiábrándító, mikor ilyen látványosan összetörnek a tervek, az optimista, jókedvű, szépreményű estét egy sötét, kiábrándító és teljesen depis váltja fel.
Rengeteg minden van, amiben nem vagyok biztos. Bedugom a lábam a medvecsapdába, és még azt sem tudom, milyen. Rengeteg kétségem van házasság és társai irányába, nem kell rá még pár lapáttal.

Picur nagyon jó ember, jó nő, és szeretem is, de a tegnapi oldalát nem vagyok képes sokáig elviselni. Ez valamelyest az én hibám is, mert ha ő ideges, feszült, bevágja a durcát, akkor nem tudok ellazulni. Anélkül meg semmi sem az igazi. Pedig meg KELL tanulnom, mert ez elég elterjedt szokás az emberek között. Tudni kell néha letojni a másikat. Még ha imádom és szeretem, akkor is.

Erről mindig az anyukája jut eszembe. Anno, a kórházban tiszta keményen bánt vele, és engem is figyelmeztetett, hogy nem szabad hagyni, hogy kényeskedjen. Igen, azt hiszem, igaza volt. És ő már képes erre. Nekem is gyakorolnom kellene, de a szívem sajdul bele, amikor úgy érzem, hogy úgy érzi, hogy nem törődöm vele.
Pedig a gyerekek még ilyenebbek lesznek. Minél előbb megtanulom, annál jobb.

Persze picurnak is volt oka, hogy rosszkedvű legyen. Munkahelyén elég köcsögök, fáj és sajog a lába, kimaradt neki a tavasz eleje, jönnek a piros betűk, aztán mikor hazajön, még egy 3 órás kemény munka vár rá. Más kérdés, hogy ez utóbbit maga választotta, én egy mukkot nem szóltam volna, ha megkér, hogy süssek egy kis rántottát kettőnknek, és kész.

Utazni még nemtom, hogy hova megyünk. Elég nehéz is bármi ilyesmin törni a fejem, amikor még semmi pénz nem állt a házhoz. Márpedig ketten elszórnánk egy igényes notebookra/profi fényképezőgépre való pénzt. És ezt nulla bevétel mellett, hát nem. Pláne, hogy most voltunk prágában.
Az is igaz viszont, hogy ha bejön a dolog, akkor mehetünk, és akkor -jobb kedvvel- ki is találnék én is dolgokat. De nem tudok úgy tervezgetni, hogy közben csilingel a fejemben a vészcsengő.
Meg persze a mostani, manuálisan levert hangulatom se segít.

Remélem, picur szép lassan jobban lesz. Nem tudom, mennyi ideig tudom még ezt elviselni. :(

Picur tiszta ideg. Fáradtan jött haza, itthon meg nekiállt sajttal töltött karajt csinálni - 3 órás kemény meló. És ehhez még a PMS is hozzájön.
Nagyon szar ez így.

Egészen kiborult, hogy nem akarok nagyon utazgatni - hát a mostani hangulatomban nem is.
Minden szar, aludni se tudok rendesen - talán ma éjjel után jobb lesz.
:((((

Azt hiszem, lassan hozzászokok a ritkább blogoláshoz. Persze rengeteg minden történt legutóbb óta.
Először is Miklóssal és Zsolttal töltöttük a szilvesztert, egy jó kis buliban. Elég kemény volt, kicsit el is áztam, azt hiszem. Táncoltunk, és rengeteg képek, videót készítettünk, amíg az akku bírta. Megvolt életem első 3 pezsgőbontása, láttam Zsolt barátnőjét, és Miki nőfelszedési szokásait :).
Picur egész végig nagyon aranyos volt, végig velem akart lenni, igen csábos tekinteteket vet rám a fotókon is. :)

Január elseje a józanodás jegyében telt. Borzalmas volt, hányinger és ami kell. Picur itt is segített: kaptam egy jó erős (nekem :) kávét, és egy tanácsot egy kiadós zuhanyra. Ez utóbbi kettő szépen összekapott, de a legjobb a hidegben egy kis séta Picur szüleihez, felköszönteni, aholis megittunk közel 2 liter hideg őszibaracklevet. Az teljesen felébresztett.
Ez utóbbi helyen játszottam egy kicsit a kiscicámmal: felvettem a chips-es tálról egy macichipset, Picur szája elé raktam, és "brumm-brumm" -ogtam. Olyan aranyosan összehúzódott, és nyávogott egy "rámbrummogtak, miauuu"-t. Még most is előttem van. Borzasztó aranyos volt!

Negyedikén szülinapom volt. Nyugis kis nap volt, Picur épp csak megjött, de fél óra alatt szépen lesötétítette a szobát, gyújtott egy kamionnyi gyertyát, meggyújtotta a karácsonyfaizzókat, majd felszeletelt némi camambert-t és némi egyéb bor mellé valót egy tányérra, végül töltött mindkettőnknek, és boldog szülinapot kívánt. Olyan szép volt. Tetszett, hogy ennyire sugárzik belőle a kedvesség, az odaadás. Teljesen más hangulata volt így a lakásnak.
Kaptam egy bocis boxert, hogy passzoljon a bögrékhez. Szerintem meg azért, hogy minden bikának jelezzem, nekem már egy tehén megvolt. :)
És kaptam egy pomponos törülközőt is, mivelhogy általában Picur végez hamarabb a fürdéssel, így nekem mindig csak nedves törülköző jut. Így már nem.

Tegnap Picur összeveszett a legjobb barátnőjével, de alapjaiban. Rosszkedvű volt végig, sírt is. Legszívesebben átöleltem volna, és egész este magamhoz szorítom. De ő elküldött tanulni. Lehet, jobb is neki egy kis magány ilyenkor, de valahogy nekem is jobban esett egy figyelemelvonó tevékenység. Azért babusgattam, mert azt mindig szereti. :)
Nekem is tök rossz kedvem lett ettől. Sajnálom szegényt, és mégiscsak, egy legjobb barátja van az embernek. Ő volt az első igazi barátja.
És az ok? Az, hogy Picur után a barátnő is eléggé hosszútavúnak tűnő kapcsolatba kezdett, és a munka meg egyéb hobbik mellett úgy érzi, nem tud rá időt szakítani. Emiatt hiszem azt, hogy azért ez nem végleges. Előbb-utóbb rá fog jönni, hogy igazi pasi és hosszú kapcsolat ide vagy oda, az igazi barátság tartósabb, pasikon is átível. Másrészt attól, hogy van egy pasija, nem fogja tudni kivel megbeszélni, hogy milyen tangával lepje meg, hogy mit pletyiznek a munkahelyén, vagy hogy miért tök jó pasi bryan adams. Vagy éppen, ha kisebb-nagyobb válságba kerültek, mindig jól jön egy barátnő, aki megnyugtatná, tanácsot adna, stb.
Egy szó, mint száz, szerintem nincs ennek vége. Picur nagy ragaszkodó lány. Fél az egyedülléttől, a magánytól. Ezt szeretem benne. És ezért lesz rögtön búskomor, ha valami errefele mutatna.
Nem hiszi el magáról, hogy igenis nagyon értékes lány. Mélyen beleivódott, hogy senkinek sem kell, senki sem érdekli, és semmire sem jó. Talán mellettem ráébred idővel, hogy mekkorát tévedett. De ez nagyon lassú folyamat lesz. De abszolút nem baj. Nem kell sietni, erre nem adnak jegyet. A lényeg, hogy boldog legyen közben és biztonságban érezze magát.

Próbálom nem elhanyagolni a záróvizsgák mellett. Amiből a legutóbbi, az adatbázisok szépen sikerült, délutánra lesz eredmény, de mindent leírtam, ami lényeges vagy kellhet.
Közben Picur olyan szép sms-eket írt. Nagyon szeret. És én is őt. És ez így jó.

Hát ez is megvolt. Első közös karácsonyunk. Kaptam Picurtól egy kulcstartót, rajta "Picúrtól örök szerelemmel" felirattal. Szép csillogó, néha előveszem az utcán sétálva, mikor nincs velem, és elnézegetem a kellemes ovális alakját, gyöngybetűit, felidézem a szép emlékeket. Találó ajándék.

Kaptam még egy sálat is. Pont, amilyet szerettem volna. Puha, meleg, férfias sál. Jó, persze, nagyigényű vagyok, de sikerült kielégíteni.
Persze karácsony óta nem volt hideg. Ma reggel mindenesetre felvettem, jó meleget adott. Jólesett így sétálni egyet, miután Picurt felraktam a villamosra.

Picur miatt aggódom. Nagyon. Jól kitolnak vele a munkahelyén, még szilveszterkor is dolgoztatni akarja a hülye főnöke. Ez csak a kisebbik baj, egyszer túléli az ember.
Nagyobbik gond, hogy nagyon maga alatt van, önértékelési zavarokkal küzd. Mivel mindkét eddigi munkahelyén rendrakási munkákat bíztak rá, ezért úgy érzi, hogy nem is ér semmit, és nem is lesz jobb munkahelye sosem.
Próbáltam a lelkére hatni, de nem sikerült. Nagyon mélyen beleégett a lelkébe, hogy értéktelen. Valószínűleg még kiskorában. Azt hiszem, a mostani kudarcok hozták elő belőle ezt a mély, megsemmisíthetetlen pesszimizmust.
Újévig nem is hiszem, hogy sikerülne jobbkedvre derítenem. Pedig nagyon szeretném. A boldog, mosolygós kiscicákat szeretem.

Én szerencsére jókedvű vagyok. Megírtam a diplomámat, készülök a záróvizsgákra. Valamelyest kipihentem a karácsony és a diploma-írás okozta sokkot, úgyhogy készen állok az egyetlen kis cicámat felvidítani.
Csak ne essen semmi baja! Nagyon féltem!

Jó sok minden történt legutóbb óta. Visszafelé haladok, mert az nekem egyszerűbb. :)
Most ment el Picur a barátnőjével találkozni. Szegény cicuskámnak bent kell lennie az ünnepek között a munkahelyén. Egyedül, ezért el se mozdulhat a telefon mellől. Frankón kiagyalta az agyas főnöke. Én még csak-csak ellennék internet meg számítógép mellett, de elég gázos lenne. De Picurkám... Neki ez kész börtön lesz. Gyakran fel fogom hívni. Talán a skype-t is beüzemeljük, és akkor észrevehetetlen lesz.

Kicsim eltökélte, hogy tökéletes lesz. Ezért akar hasznos lenni. Meg hamarabb eljönni/később beérni sem akar. Ő ilyen. De úgy sajnálom, mikor az ebbéli igyekezet ütközik a lusta, nemtörődöm kollegákkal vagy épp a köcsög főnökkel, és este teljesen lelombozódva elmeséli nekem. Olyan szép, ártatlan macskaszemei vannak. Nem akarom, hogy eltűnjön belőle a tökéletességre törekvés, de a folyamatos csalódás se esik neki jól. Ez így sux0rz.

Ma vettem Picur őseinek egy könyvet ajándékba. "Az építészet csodái". Fantasztikus képek vannak benne. Sokkal jobbak, mint amit ott helyben, turistaként láthatnánk. Nekem nagyon tetszik. Persze, elsősorban az ajándékozottnak kell tetszenie, de én nem tudok olyan dolgot adni a másiknak, ami az én tetszésemet nem nyeri el. Olyan érzésem van, mintha valami fölös vackot adnék neki, hogy "örüjjé', b+" :)

Erről egyébként beszélgettünk Picurral is. Ő azon a véleményen van, hogy nem érdekli, hogy neki tetszik-e. De szerintem igen. Az ember egyszerűen ilyen. Ami abszolút nem tetszik neki, azt nem veszi meg, mégha másnak nagyon szép ajándék is lenne.
KÍVÁNCSI VAGYOK AZ AJÁNDÉKOMRA!
De nagyon.

Ő még nem tudja, hogy mit kap. Cerberusként őrködök. Szerencsére trükkös vagyok, és mindenképpen lesz meglepetés. De ezt Picur is olvassa, ezért itt most többet nem írok.

Amúgy nagyon gáz, hogy rengeteg apró poén, szívás gyűlt fel bennem az ajándék választás-vadászat közben, de nem beszélhetem meg vele, mert akkor elszúrnám a meglepit. :(
Karácsony után meg már nem fogok emlékezni.

Mostanság Picur teljesen átköltözött ide. 1-2 hetente jár már csak haza. Tiszta kolesz-feeling. Az a gond, hogy így meg nem marad valami sok szabadidőm. Pedig kellene.
Persze most diplomamunkázás van (még mindig, doksi átszerkeszgetés, hogy a konzulens is örüljön), de utána neki akarok állni pár régóta húzódó projektnek. Pl. a párhuzamos portra köthető háztartási gép-vezérlő és a mobilra írt játék.

Más.
Picur, amióta ideköltözött, rendszeresen főzőcskézik esténként. Ez meg jó sok időt elvisz, bár ő imád ilyen apróságokkal pepecselni. Meg is beszéltük, hogy úgy csináljuk, hogy egy főzés alkalmával megtöltjük a mélyhűtőt, és abból eszünk 3-4 napig. Végülis ha este csak valami egyszerűt eszünk (vagy elviszem étterembe :), akkor 6 részre parcellázva a hűtőt 3 napig elvagyunk. És még 1 napnyi adagot lehet rakni a sima hűtőbe. Szóval teljesen jó, csak le kell mérni a mélyhűtő méreteit, és olyan méretű dobozokat kell venni.

Ejh, annyi minden fog változni diploma után! Ezért is nem érdekel most nagyon semmi más. Utána kezdődik az élet.
Melóhelyen is elég sokminden szar. Valahogy semmi kedvem belekezdeni ott semmi komolyba, hiszen diplomázgatok, és nem lesz időm odabent baszni a rezet. De kedvem sincs. Egyszerűen unom az egész helyet.
Igaza lehet katalmának és Picurnak. Mindkettő azt mondta, hogy érdemes lelépni onnan. Katalma közvetlen, Picur meg a saját tapasztalatai alapján. És én is egyre inkább úgy érzem, igazuk volt. Nem használom ki a tudásomat, felejtek rendesen. Amit csinálok, abból senki nem lát vagy ért semmit.

Igazából erre most az egyetem döbbentett rá megint. Nem szabadna elmennem az egyetemről. Újra és újra felráz a tespedésből, és rádöbbent, hogy mi minden megtanulnivaló van még, mennyi mindent felejtettem, és hogy mennyire nulla az a hely, ahol vagyok.
De gőzöm sincs, diploma után mit lehetne tenni ez ellen.
Mondjuk elmenni egy olyan helyre, ahol használom is az agyam.
Meg jól fizet.
Meg nincs túlórázás, hülye főnök és kollegák.
Meg nincs kint a halálban.
Meg ...
:)

Majd meglátjuk. Sokat várok ettől az EUs állás-lehetőségtől. Az nagyon jól jönne most. Lehet, hogy az se lesz valami nagy szám, sőt a fenti szempontok valszeg rosszak lesznek, mert nem tudok válogatni, felmérni a helyet, stb...
Ezért lenne kurvajó Picur ismerőseit kifaggatni.

Eh... Megyek, megírom a doksit, aztán visszaküldöm ennek a tökkelütött konzulensnek. A diplomát mindenképpen meg kell csinálnom most.

Hmm. Nem fogok már ideírni karácsonyig, szóval addig is:
Boldog karácsonyt minden apró nyávogónak!

Jó régen nem blogoltam már. Nem mintha nem történt volna rengeteg minden. Picur beköltözött hozzám. :) Kicsit szűkös ugyan a lak, de egy szerelmespár elfér ott is, ahol két független ember nem.

A legfantasztikusabb az, hogy nagyon úgy fest, hogy lediplomázok ebben a félévben, ami után Picurral egyetértésben elnézünk EUba. Dolgozni, világot látni, lakásra valót megkeresni. Nagyon tetszik, hogy el lehet menni vele ilyen helyekre. Képes hátrahagyni mindent és mindenkit. Mondjuk én is, de nem köt ide olyan sokminden. A család miatt aggódok egy kicsit, ezért is fontos most nekem, hogy bátyusnak jó legyen a féléve, meg rendeződjön a lakás-gondja. Az a békés családi háttér alapja. Anyu már nyugodt lesz, ha egyik fiacskája külföldön van, a másik meg szépen halad a diploma felé, apu szintén, bátyus szintén.

Egyedül nem mernék nekivágni egy külföldi országnak. Nem mertem volna, mert amióta kint voltunk 3 hétig, valamivel kevésbé tartok az ismeretlentől, ami már nem is ismeretlen. De nő nélkül nem mennék. Ott kint szerezni elég nehézkes, amúgy meg nagyon egyedül van az ember.

Mindenesetre ennek nagyon örülök.
Picur átköltözése szép lassan következett be. Ez szintén jó volt, azért elég nagy sokk lett volna, ha ripsz-ropsz megjelenik egy bőrönddel. :) Most szépen lassan egyre több időt töltött itt, aztán már kimostam pár ruháját, hogy ne kelljen hazamennie, legutóbb meg hazavittem, hogy elhozzon egy köteg ruhát. Így is lett.
Azért célszerűen meglátogatja még az öregeket időnként, de gyakorlatilag teljesen nálam tölti a napjait. Nálam panaszkodik esténként, nekem mondogatja reggel a munkahelyi dolgait. Egyelőre tetszik neki az új hely, tényleg nagyon nyugis, bár gondok persze itt is vannak.

Tegnap kimostuk a piros ruhákat. Mivel nekem nincs olyan, ezért csak a két kispárna-huzatot dobtam be a mosógépbe, a többi az ő ruhája volt. Az első teljesen saját mosása. Ami konkrétan csak miatta történt. Biztos boldog.

Tegnapelőtt csináltunk lézergravírozott 3d-s "fényképet". Szép lett. 12 pénz volt, de megérte. Egyelőre anyukámnak adom karácsonyi ajándékként, de ez örökre megmarad, szerintem vénségemre megöröklöm, és kirakom a virtinembe nézegetni. :)

Aznap este megleptem Picurt palacsintával. Egész nap dolgozott, én meg már régebb óta elterveztem, hogy nem olyan nehéz palacsintát csinálni, megteszem én is, hadd lepődjön meg. Így is lett. Volt is meglepetés, mindkét félnek. Nekem azért, mert az első palacsinta egy nyers masszaszerű izé lett, ami ízre is nyers volt kicsit, meg is ijedtem, hogy elkúrom a meglepetést. De aztán elővettem az eszem, és némi liszttel helyrehoztam a dolgot. Kicsit csomós volt ugyan, meg pár deci helyett majdnem egy liter tej volt benne, de finom volt és ehető. És én sütöttem a kis mókusnak. Ő pedig ette, mint a cukrot. :)
Tök jó érzés volt.

Picur tegnap mesélt nekem a munkahelyi kalandjairól is. Arról, hogy van egy halom nemtörődöm ember a cégnél, akik nem csinálnak semmit, csak felveszik a fizetésüket, miközben más végzi a munkájukat. Én csak bólogattam, mert nem volt nagy újdonság. Szegény kicsit zavart is volt az unott viselkedésem láttán, de nem tudtam mit tenni, tényleg ez van, én már beletörődtem. Ráadásul az ilyeneket felesleges is rugdalni, mert aztán kitolnak az emberrel, meg akadályozzák a munkájában. Van rá elég idejük. Elvileg a főnök dolga lenne, hogy az ilyeneket seggberúgja, de nem teszi. Jó lehangoló, de igazából megtanultam tenni rá. Amit rámbíznak, azt jól megcsinálom, ha elbaszom, igyekszem hamar és hibátlanul javítani, de ennyi. A szabad időmben meg a magam kis érdekes projekteit csinálom, aminek ugyan nem feltétlen van köze a munkához, de sokat tanulok mindegyikkel, amit akár ott is fel lehet használni, gyakran fel is használom. Aztán egy normális munkahelyen én is beleadok mindent. Ha van/lesz ilyen.

Ma reggel Picur mondott egy olyat, hogy én is a lusta, sokat kereső informatikusok közé tartozok. Ez azért eléggé mellbevágott. Kicsit rágodtam rajta, de arra jutottam, hogy csak félig igaz. Valóban nem szeretem az unalmas dolgokat, mint például hatvan oldalnyi tökfelesleges doksi írása, de a munkahelyen általában érdekes problémákat kell megoldani. Másfelől, amikor megkérnek valamire, azt mindig nagyon korrekten csinálom meg, pláne, ha külső partnernek kell.

Ez az egész annak kapcsán merült fel, hogy Picurnak gondja volt a levelezésével, de az outsource-olt informatikus bagázs rövid úton lerázta. Én ezen se lepődtem meg, teljesen ismert előttem is a dolog, csak felhívtam a figyelmét arra, hogy mikor naponta húsz user telefonál, akik közül tíz azt se tudja, hogy mi a felhasználói neve, és 80-90 százalékban a saját rendszerük hibáját akarják velük megoldatni, pláne azért a bagó pénzért, amit kapnak tőlük, akkor valahogy szkeptikusan állnak a dologhoz. Persze nem így kellene kezelni a usert, de egyelőre túl kevés hozzáértő informatikus van. A másik meg az, hogy seggbe kell rúgatni őket a főnökkel, aki persze megintcsak cseszik bármit is tenni, akárcsak előző esetben, így a megoldás is marad az, hogy tenni az egészre. Csak ilyenek után ne várjon semmiféle céghez fűződő bensőséges, hűséges viszonyt semmilyen idióta idealista menedzser.

Hát igen. Jó kis ország ez.
Nagyon tetszik Picur hozzáállása a dolgokhoz. De néha úgy érzem, elkótyavetyéli a tudását. Azért elég kemény, hogy nem informatikus a végzettsége, mégis simán elmehetne rendszergazdának ott. Megcsinálta az adsl előfizetést és megosztást a régi cégénél, most a mail rendszer hibáját oldotta meg némi tökölődés után. Ráadásul profi excel-bizgetésben. Annyira, hogy hirtelenjében nem is tudtam elmagyarázni neki, hogy mire is jó a relációs adatbáziskezelő. Egy közepes céget simán elirányítana excellel és worddel. :) Durva.
Olyan csaj, aki ha belefog valamibe, akkor alaposan megcsinálja. Csak rossz helyen van. Bár ki tudja. Olyan hely kell, ahol észreveszik és értékelik a szorgalmas munkát, a hozzáértést és a harisnyás lábakat. Ott simán viheti a tulajdonos jobbkezéig, sőt, vinné is.
Ez megnyugatató.

No ennyit mára, letelt a blogolásta szánt félórám. Majd még írok, bár amíg velem lakik a kiscicus, ritkább lesz a dolog.

A mai este sokkal jobban sikerült, mint számítottam rá. Picur mostanság nagyon nyomott hangulatban van, hiába próbálom felvidítani. Tegnap este a karjaimban sírt. Az egész helyzet miatt. De sikerült megnyugtatni valamelyest.
Miattam is aggódik. Nagyon.
Az a gond, hogy ha egyikünk aggódik, nyomott hangulatú, akkor az egyből átragad a másikunkra is. Aztán meg vissza. :) Szerencsére én már jól vagyok, Picurt viszont féltem.
Ma külön töltjük az estét, mert sörözésem van. Kell a kikapcsolódás, de Picurért is aggódok. Vigyáznom kell rá. Érzékeny kis lélek.

Itt szemezgetek a csoki-télapóval, amit tőle kaptam. Nem is fogom megenni egy darabig. Rá emlékeztet. Akárcsak a nyuszi, amit gyerekkorában babusgatott.

Ez a hétvége nem úgy sikerült, mint terveztem. Rengeteg minden nyomaszt.
Rögtön az első a diploma. Aztán ott van a munkahely, a köcsög főnökkel. Aztán az ünnepek, a család, ...
Teljesen szétestem.
Picur szerencsére segít. Tegnap este az ágyban fekve sírt. Nagyon félt, hogy valami bajom lesz.

Én nem tudom, mit gondoljak. Tényleg nem vagyok rendben, ez biztos, de most nem lazsálhatok. Túl sok minden múlik a diplomán.

A mobilomat kikapcsoltam, hogy ne tudjanak baszogatni. De így meg nyomaszt, hogy mi lehet azokkal, akik hívni akarnak.
Meg kell tanulnom elviselni nagy megterhelést. Remélem, nem megyek tönkre idegileg.

Picur most telefonált, hogy hétfőtől dolgozik. Nem is akármilyen helyen: roppant korrekt munkakörülmények, pl. már az álláshirdetésben is benne volt követelményként, hogy "rendezett családi háttér". A fizetés mondjuk ennek megfelelően alacsony(abb), de az is igaz, hogy gyakorlatnak kiváló lesz, másrészt meg én bízom Picur tudásában és szorgalmában, amit idővel mindenképpen jutalmazni fognak.

Most nagyon boldog vagyok.
Pláne, hogy a kiscicám nagyon-nagyon ragaszkodik hozzám. Én még soha nem tapasztaltam ilyet ezelőtt. Aggódik, mikor úgy érzi, bajban vagyok, örül, mikor sikerül nekem valami. Szeret velem lenni, néha úgy érzem, a pokol kapujáig is elkísérne. :)
Nagyon imádom!
Igazi kis kincsnek érzem. És féltem is. Igen, én legalább ennyire ragaszkodok őhozzá. És ez így jó.

*>
(Igen, ez egy boldog pompon :)

Kicsit lazítottam a diploma kódrészének elkészülte után. De ennyit lehetett, és nem többet. Sajnos.
A hétvége viszont nagyon jól sikerült.
Kezdve azzal, hogy pénteken munkából menet beugrottam Picurért, és hazacipeltem. Majd' egy órát vezettem egyhuzamban. Érdekes volt, jó régóta nem nyomtam már semmilyen pedált.
A péntek estét meghitt beszélgetéssel töltöttük. Tényleg szerencsések vagyunk, ahogy egymásra találtunk.

Most, ilyen hidegekben nem mászkálunk odakint, így két filmet is megnéztünk. A groundhog day-t és a the whole ten yards-ot. Az előző igen kellemes volt, a második felejthető. Bár ez utóbbi nemigen számított, mert furmintot kortyolgatva és Picurt szorongatva tulajdonképpen másodlagos minden más.

Ezúttal hétvégi kosztként egy zacskónyi túrós derelyére esett a választásunk. Nem akartam, hogy Picur sokat babráljon a főzőcskével, inkább annál többet velem. :)
Ezzel párhuzamosan vettünk 4 liter tejet is. Mostanra már csak 2 liter van belőle. Elfogy az hamar. Ennek nagyon örülök. Reggel, capuccinóban nyugodtan ihatok tejet. Ebből a stabil pontból kiindulva lehet, hogy újra meg tudom emészteni. Ezt Picurnak köszönhetem, én nem is próbálkoztam volna. Nem adja fel a csatát, ha rólam van szó. Ez nagyon jólesik.

Most hétvégén voltunk a westendben is, részben vacsihoz bevásárolni, részben monitortisztítót venni. A dolog roppant sikeres lett, ugyanis kiszúrtunk egy 3D-s fényképészt. Arról van szó, hogy üvegnek tűnő téglatestekbe 3 dimenziós arcképeket készítenek. A képek tulajdonképpen sok apró pontból állnak, amik egy felületet rajzolnak ki. Nagyon érdekes, ilyet mindenképpen akarok rólunk. Csak nem árt rákészülni, mert épp elfeküdtem a hajam. :S

Most hétvégén megcsináltuk az adventi koszorút is. Nagyon szép lett! Picur vállalta a díszítés főmunkálatait, én pedig a rögzítését terveztem meg. Mivel mindenhol útban lett volna, a galériára rögzítettem, úgy, hogy lehessen fel-le emelni. A végső kivitelezés kicsit randa, a spárga is igénytelen, meg statikailag sem teljesen kifogástalan, de összességében nagyon tetszik mindkettőnknek. A végén már engem is érdekelt, hogy ez így működni fog-e, de nagyon szépen bevált. Picur meg is gyújtotta az első gyertyát - azóta terjeng finom vaníliaillat a koszorú környékén. Én pedig kidolgoztam a koszorú locsolásának módszerét. Kellemes nedves erdőillat terjeng utána a szobában, nagyon finom, a gyerekkori kirándulásokra emlékeztet.

Picur vasárnap reggel kicsit elkeseredett, amikor a kungfus lány odébbpakolta a találkájuk időpontját. Úgy megesett rajta a szívem, ahogy ki volt akadva, hogy kicsit átmasszíroztam a citrusillatú masszázskrémmel. Ettől úgy megnyugodott. Szeretem kényeztetni. Olyankor látszik rajta, hogy ellazul és megnyugszik. Olyan jó érzés, hogy segíthetek rajta. Hogy egy végtelenül kedves lányon végre segít valaki, és az én vagyok.

Édesem a ma éjjelt görcsökben töltötte, de azért sikerült aludnia. Az esti menet után én is olyan fáradt voltam, hogy bekapcsolt számítógép mellett is simán elaludtam. Azért ez nem volt semmi. Pláne, hogy még helyet is cseréltünk, ezúttal Picur aludt a fal mellett, mert "kicsit" nedves lett az ágy másik fele a korábbi mutatványoktól. :)

Ma reggel Picur ismét meglepett valamivel - egy gyönyörű, beindító testtel, majd pedig rövid simogatást követően egy hihetetlen szájmunkával. Fantasztikus érzés volt. De nehéz volt újra felkelni! :)

Aztán, utolsó programként elruccantunk feltölteni megfogyatkozott óvszerkészletünket. Ez annyira nem jött össze, de nagyon jól sikerült a délelőtt. Vettünk wc-pumpát, narancsos gyümölcsteát egész gyümölcsdarabokkal, Picur kedvenc aromás tusfürdőjét, meg egy kevéske óvszert hétvégéig.
Ez azt jelenti, hogy jövő hét végén kiruccanunk a tescoba. Ami pedig azt jelenti, hogy komolyan be tudunk vásárolni, ami pedig valami igen-igen finomat jelent. Ez most már biztos. :)

Picur görcsei mostanra már biztos elmúltak. Remélem, édesdeden alszik. Cinit átölelve. Szép álmokat, egyetlenem! Bárcsak velem lennél, hogy átölelhesselek!

Ma reggel Picur mellett ébredtem az óra nyivákolására. Picur persze aludt tovább, én is szívesen, de megbeszéltük a találkát a konzulenssel, és az bizony nem piskóta, hogy tejbe aprítsam. Vagy mi, késő van már. :)
Mókás ürge ez a konzulens. Miután kibeszéltük a diploma-dolgokat, maradt még egy kis ideje, úgyhogy nekiálltunk a netes gyilkolászós játékokat kivesézni. Ő Joint Operation-nel nyomul, én meg úgy vagyok vele, hogy túl öreg vagyok már újabb játékkal játszani, maradok a jó öreg csénél. De az is lehet, hogy se kedvem, se energiám újabb játék bugjait kitapasztalni.

Ezután tettem egy jó kis kört a tanszéki adminisztrációk labirintusában, holmi záróvizsga-tárgyak után érdeklődve. Eredménye, hogy kicsit okosabb lettem. De mivel január első hetében lesz a 2 záróvizsga, a szünet bizony tanulással fognak telni. Szegény Picur. Vagy inkább szegény én. :)
Az a fura, hogy jól is esik kicsit tanulni. Elvégre sokáig ez töltötte ki az életem, és szó, mi szó, hiányzik az új tudás. Fura, sose hittem volna, hogy így lesz.

Miután hazaértem, persze PONT nem maradt időnk semmi lényegesre. Azért így is jót beszélgettünk. Aztán elment állásinterjúra, én meg úgy döntöttem, hogy ma már úgyse csinálnék semmi relevánsat, csak pihennék, arra meg őt szemeltem ki, mint szabadidős tevékenység. Így inkább elkísértem Buda egy eddig számomra ismeretlen vidékére. Ráadásul mivel gyalog sétáltam vissza a mammutig, jól be is tudtam illeszteni a fejemben levő budapest-térképbe.

A mammutban találkoztunk (WC-pumpát persze nem találtam; miért is lenne egy plázában. Viszont volt 3.6-os tej a capuccinóhoz), aztán valami fantasztikus esténk volt. Először ismét megmutatta, hogy lehet még fokozni az ágyakrobatikus képességeit :)), aztán vettünk képkereteket és képszögnek becézett pillanatragasztós rajzszöget á'la Barkács, majd az 5 db A4-es kép közül hármat kitűztünk a falra: A Picur művészeti megnyilvánulásainak csúcsát képező westminster abbey, little garden-t, valamint nekem 2 véletlenül jól elkattintott képemet a green park-ról és a parlament & big ben éjszakai látképéről. Ezel túl a legfontosabb: szert tettem egy fekete keretre, ami az erősítő tetején kelleti magát, és Picur londoni pub-os képe van benne. Ez mindig a szemem előtt van, nekem nagyon tetszik. Úgy néz ki rajta, mint arisztotelész félrészegen a világ dolgain merengve. :)

Az előbb már megpusziltam a homlokát, aztán rájöttem, hogy ez annyira nem lesz menő, mert naponta törölgethetem a retket róla. :)

Kicsit érdekesen alakult az elköszönés. Este haza akart menni (amúgy is ez a hagyomány), de ha marasztalom, maradt volna. De egyelőre még nem engedhetem el magam, siker ide vagy oda, ez még nem a vége.
Úgy kellett rábeszélni magunkat, hogy külön aludjunk. Olyan jó érzés, hogy ennyire szeretjük egymást. Nagyon szerencsés vagyok vele. Egészen életem részéve vált a kicsike. Mindenben egyetértünk, de legalábbis meg tudjuk győzni a másikat. Pedig már idestova a kilencedik hónapba léptünk. Valami azt súgja, hogy sok összezördülésünk nem is igen lesz.
Egyébként nem is baj, hogy nem szállunk nagyon egymásra. Így egyrészt marad idő a barátokra (ami nagyon fontos), és marad idő magunkra is. Elvégre nem lehet mindent együtt csinálni. Nem is baj, ha így szokjuk meg egymást.
Ettől függetlenül jó dolog néha kirúgni a hámból, és egy munkanap kellős közepén a városban ténferegni vagy lepedőt gyűrni vele. :)

Tegnap megnéztük a four weddings and a funeral című filmet. Maga a film szerintem annyira nem volt nagy szám, legalábbis nem annyira, mint a kritikák alapján vártam. Bár azt is írták ugyanott, hogy többször érdemes megnézni, hogy teljesen tisztán lásson az ember mindent.
Utána Picurt beszámoltattam a pasijairól. Úgymint, jellemezze egy szóban őket. Amikor elakadt, mert találta a legjellegzetesebb jelzőt valakire, bátorítgattam, hogy mondja, ami először eszébe jut róla. Érdekes volt hallgatni. Pláne, mikor elértünk a tizedikhez. "A legjobb", mondta. Tudtam, ki az. :)
Én nem tudok ennyi lányról beszámolni, pedig elvileg többnek kellene lennie. De örülök, hogy neki ennyi pasi megvolt. Ez azt jelenti, hogy kiélte már magát, többé-kevésbé legalábbis.
Mindkettőnknek nagyon jót tett, hogy elég későn veszítettük el, így volt ideje az embernek csalódni, őrülten szerelmesnek lenni, és gondolkodni. Ez nagyon fontos. Azt hiszem, kevesebb lennék ma, ha anno kati lefekszik velem. Vagy ha végigzúztam volna a középiskola összes nőjén. És az az érdekes, hogy ő is így érez.
Mint a galambok...

Jó régen nem blogoltam, itt van hát az ideje egy kiadós leírásnak.
Szépen haladok a diplomával, a kódbázis majdnem kész. Ma megcsináltam a konfiguráció lementést és betöltést registry-be, és rengeteg apró simítást végeztem rajta.
Nem tudom, miért, de mindig késő este jön rám a kódolhatnék. Valahogy akkor órákon át csak gépelek, gépelek, káromkodok, gépelek...

Picurnak ma volt egy állásinterjúja, pontosabban állás-tesztje. Hazafele jövet beugrott, mert útba esett. Jól meg is lepett, mikor gép előtt töprengtem, és hallottam, hogy nyílnak a zárak. De így jobb is volt, valahogy olyan érzésem volt, mikor betért, mintha egy régi barátot fogadnék.
Szépen kiveséztük, hogy mi volt a tesztjében, meg hogy elég rossz a tömegközlekedés oda. Közben beletápláltam egy kis forró teát az én kis cicusomba, mert bizony keményen fagy mostanság odakint, amit a még a mókusok sem szeretnek.

Tegnap megnéztük a múmia2-t. Azelőtt meg a múmia1-et. Én régen, még a megjelenésekor láttam őket, így szolgált érdekes adalékokkal, és a poénokra sem emlékeztem.
Fura volt, hogy bár sokminden kiesett, a múmia2 vége nagyon bennem maradt. Ahogy a NŐ(tm) visszamegy a pasijáért, miközben az pont, hogy el akarja küldeni, a plázacica(tm) meg elszalad., miközben a pasija segítségért kiált.
Érdekes kérdés ez. Kockáztatnám, neadjisten feláldoznám-e az életem Picurért? Igazából nem tudom. Ezen sose gondolkodtam. Most se fogok. Ez annyira helyzetfüggő. A legbiztosabb, ha az ember távol tartja magát az összeomló piramisoktól és a múmiáktól. :)
Mindent összevetve, jó kis filmek ezek. Holnap viszont Picur kedvence, a romantic comedy lesz a főszereplő.
Jó kis téli program.

Hétvégén Picur főzött nekem tarhonyás pörköltet. Tényleg nem bonyolult, de annál finomabb. Úgy imádom, amikor nagy műgonddal főz. Szinte minden szem tarhonya, minden szeletke hús egy-egy műremek, amit nekem készít. Duplán finom az ilyen étek.
Az alapanyagokat a tescoban vettük, némi karácsonyi felszerelés kíséretében, úgymint karányonyfadísz, adventi koszorú és díszek, stb... Kíváncsi vagyok, mi fog kisülni ebből. Még életemben nem készítettem adventi koszorút, de Picur olyan aranyosan tanítgat. Olyan kis okos. Jó érzés, hogy rábízhatom magam, hogy nem csak magamra számíthatok.

A karácsony érdekesen fog alakulni. A munka, Picur+karácsony, diploma hármasból kellene valami vegyesfelvágottat gyúrni. Zöldes lesz, itt-ott rohadt részekkel. Nem hinném, hogy forgalomba lehetne hozni. De most csak a túlélesre hajtok.

Picur legutóbb megint nadrágban jött. Imádom, ahogy ráfeszül a testére. Kiemeli a csípője és a dereka közti átmérő-beli kölönbséget. Olyan igazi vékony kis darázsderekúnak tűnik ilyenkor. Whooohrrrrrrr, hammm! :)
Nagyon jó lány. Most olvasgattam a ph-n az élet nagy hibáiról szóló topicot, ott írta valaki, hogy azt hitte, nem minden lány büdös plázakurva.
Hát igen.
Szerencsére vannak még klasszikus nők. Szerencsésnek érzem magam. Olyan ritkán hallani boldog párról. Szakításról, csalódásról annál többet. Ez szerintem jelent valamit. Nagyon is sokat.

Ma leadtam a fotókat, amiket magamnak hívatok elő. 5 db A4-est és 9 db 10x15-öst hívatok. Picurnak sok gondja volt a boltosokkal, szóval most már én is maximális gyanakvással megyek oda. Próbáltam másfele is nézegetni, de ezek nagyon olcsón csinálják, és a minőséggel sincs bajom. És legfőképp, rohadt közel van, és útba is esik.
Kíváncsi vagyok, hogy fog kinézni a lakás fotókkal. Kicsit tartok tőle, hogy eleinte nagyon elvonja a figyelmem. De egyben jó érzés is, hogy meg tudom pihentetni a szemem a szép tájakon, és elmerengeni ezen a gyönyörű nyáron.
Mindezt Picurnak köszönhetem.
Jó vele lenni.

Már épp az ágyikóban feküdtem, amikor eszembe jutott, hogy Picurnak megígértem, hogy blogolok is. Az ígéret szép szó, hát kipattantam az ágyból, mint a nikkelbolha. Átlagos esetben ilyenkor pedig kimagyaráztam volna, hogy mittomén, mondjuk nem működött a mobilom. :)

Nagyon szarul állok a diplomával. Meg sokat kell dolgoznom rajta. Két hét kelleni fog a doksira, az meg már a beadási határidő környékén van... SuX0rZ.
Nehéz kérdés ez. Reggel tök tettrekészen ugrottam ki az ágyikóból, hogy na most jól neki is állok diplomát írni. Ehhez képest capuccinóztunk, Picur meg bootolt. Ebben nagyon lassú. Én meg olyan vagyok, hogy ha reggel lassan ébredezek, akkor utána órák kellenek, mire lelket verek magamba bármihez, ami nem szex. Ahhoz vagyok szokva, hogy ébredés után nyújtózok egyet, aztán kimászok az ágyból és kezdődik is a nap.

A ma éjszakánk viszont tök jól telt. Én aludtam az ágy fal felőli oldalán, meg Picurhoz is csak hozzádörgölőztem inkább, nem ráfeküdtem. Ettől függetlenül elég rosszul aludtam. Azt hiszem, meg kell még szoknom, hogy alszik valaki az ágyamban rajtam kívül. Úgy tűnik, lassan menni fog, de ez nem két éjszaka alatt fog végbemenni. Talán ennyi előnye lett volna korán kezdeni a szexuális életet.

Picur olyan könnyen veszi ezt is. Ő bérhol tud jót aludni. Én meg otthon megszoktam, hogy csendben alszok, Géza mellett meg azt, hogy sokáig. :) Ő volt az igazi hétalvó.
Mégis Picur mellett a legjobb ébredni.

Ráadásul jön a karácsony. Hát nem tudom, hogyan fogom tudni bezsúfolni a diploma mellé. Picur nagyon rajong a mikulás/karácsony/advent/stb... ünnepekért. Én nem szoktam hozzá, hogy nagyok ünnepeljünk; persze nem is igen volt kivel. A családi hangulat igen-igen gyenge volt ezen alkalmakkor. Ez viszont most az én esélyem lesz egy kellemes, romantikus ünnepekre. Ez csak rajtam múlik, hogy milyen lesz. Picurt pedig imádom, ő is engem, édesség van. Más nem is kell egy igazi karácsonyhoz. :)